Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai
lejtőn lefutó víz. Nyilvánvaló, hogy a vízmosások növekedése ellen már a lejtő felsőbb részein, az előzőekben ismertetett elveknek megfelelően elhelyezett erdőfoltokkal és erdősávokkal kell elkezdeni a hatékony küzdelmet, olyan fásítási rendszer keretében, ahol a vízmosások közvetlen környékének a fásítása már csak az egyik elem. Számos olyan vízmosáskötő fásítást ismerünk, amely megszüntette a további rombolást, és kiváltotta a mezőgazdasági szakemberek elismerését. Ma eséscsökkentő műszaki létesítményekkel is találkozunk, különösen időszakosan nagyobb vízmennyiséget levezető szélesebb völgyekben. Ezek a műszakilag jól megtervezett műtárgyak sem érik azonban el mindig a kívánt hatást, ha csak a helyi védekezést, a vízmosás mélyülésének megakadályozását célozzák. A vízmosások további terjedésének meggátlása és helyreállítása érdekében a vízgyűjtő felettük levő szakaszát kell mindenekelőtt rendezni. A vízmosások, a talajpusztulás különböző mértékének megfelelően, kezdeti vagy előrehaladottabb állapotban lehetnek. Három részüket különböztetjük meg: a vízmosás fejét, fenekét és a vízmosás tengelyeivel többnyire párhuzamos peremrészekel. A lefolyó víz mennyisége, sebessége és ennek megfelelően a talajpusztulás és az ellene való védekezés módja is sajátosan eltérő. A meglevő vízmosások, vápák ún. „hátrarágódását", további mélyülését, a vízmosáson lerohanó víz kimosó és alámosó hatását — talajba süllyesztett karós rőzsefonatokkal (fenékgátakkal), — lépcsőzéssel és élő rőzseművel, — gyepes vízelvezetők, szivárgók létesítésével lehet megakadályozni. A vízmosás megkötése előtt meg kell állapítani azt a lejtőfokot, nyugalmi rézsűt, amely mellett a talaj nyugalomban van. A különböző talajok nyugalmi rézsűje eltérő. Gyakorlati szempontból a nyugalmi rézsűt 100%-osnak lehet tekinteni (1 m-re 1 m dőlés, azaz 45°). A nyugalmi rézsű kialakításához a me- redekebb oldalakat le kell faragni (1—46. ábra). A víz kimosó hatásának és az oldalfalak további leomlásának megakadályozására a vízmosás fenekén 10 — 15 m- enként fenékgátakat kell építeni. Ezek legegyszerűbben rőzsefonásból készíthetők. A mederben levert karók közé vesz- szőből fonást készítenek úgy, hogy kétoldalt a vízmosás falába is bekötik a fenékgát két végét. A fenékgát hegy felőli falát földdel feltöltik. Szélesebb a medernél 40—50 cm-re kell a rőzsefonást egymástól készíteni, célszerű helyenként egy-egy gúzzsal összekötni azokat, majd a kettő közét földdel kitölteni. 109 46. ábra. A nyugalmi rézzsű kialakítása
