Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai
mert a víz nem jut be az állomány alá. Az erdőszegélyek talajvédő képességének mutatója (F) a vizet ténylegesen befogadó (h, m) és a víz útjában levő összes erdőszegélyek (H, m) hosszúsága arányából számítható ki. Ennek százalékos értéke: V = jrl00, (%). (/ - 45) A legkedvezőbb esetben a víz az erdőszegély teljes hosszúságában az erdőbe hatol (V = 100). Ha a víz nem tud a fásításba bejutni (felső szegélyen húzott árok, út stb. miatt), az erdőszegély talajvédelem tekintetében hatástalan (V = 0). Minél nagyobb az erdőszegély talajvédő képessége (a V %-os értéke), annál jobb a fásítások vizet befogadó szegélyeinek elrendezése, állapota. Az elrendezés lehet olyan mértékben hibás, hogy a természetes vízgyűjtő terület vízhozzávezetés révén megnő, az erdőszegély nemcsak a felette levő területről, hanem hozzávezetés révén máshonnan is kaphat vizet. Az erdőszegélyek vízbefogadásra alkalmas állapotát rendszeres ellenőrzéssel kell fenntartani. A talajvédő erdőtelepítések létesítése tehát önmagában nem vet gátat a talajpusztulásnak, figyelembe kell venni a víz hozzáfolyási és a talajba hatolási viszonyait is. A kivitelezés alkalmával figyelembe kell venni azt, az egyenletben kifejezésre nem jutó körülményt, hogy különböző vízmennyiség támadhat ugyanolyan hosszúságú erdőszegélyszakaszt. Az erdőszegélyek víztörési igénybevétele különböző. Minél kisebb a vízgyűjtő, és minél hosszabb szakaszon vagy minél több alkalommal ütközik a benne lefolyó víz erdőszegélybe, az erdőszegély egységnyi hosszúságú szakaszának igénybevétele annál kisebb, a fásítás meliorációs hatása annál nagyobb. A vízmegtörési igénybevétel mutatójának (T) meghatározásával számszerűen kifejezhető: T = 4 • 100 , (I- 46) h ahol A — a teljes vízgyűjtő területe (ha), h - a vízfolyás útjába eső akadályok (szegélyek) összes hosszúsága (m). Az egyes erdőszegélyek vízmegtörési igénybevétele annál kisebb, minél nagyobb azok talajvédő képességi mutatója (F). A vízmegtörési igénybevétel értékét befolyásolja a vízgyűjtő alakja is. A fásításba jutott víz a felszín egyenletlensége következtében szétszóródik. A telepítésnek az a része, amely hordalékot fog fel és vizet szivárogtat be, talajvédelmi tekintetben hasznos, aktív terület (jele Ah). Nagysága a hasznos terület méterben kifejezett hosszúsága (a) és szélessége (6) szorzatával fejezhető ld: b Ah ~ TiSöö ’ <7-47> Még nincs adatunk arra nézve, hogy az egyes természetes vagy kultúrerdő- típusok különböző lejtésű felszíne mennyi ráfolyó csapadékot tud visszatartani, 106
