Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai
másként kifejezve, mekkora területű erdő szükséges bizonyos csapadékmennyiségből származó felszíni víz beszivárogtatására. Erre vonatkozóan megindultak a vizsgálatok. Ha ezek alapján a szükséges aktív terület nagysága (Ah) meghatározható, a vizet ténylegesen befogadó erdőszegélyek összes hosszúságának ismeretében kiszámítható a védőfásítás szélessége. A fásításokon belül egyidejűleg alkalmazott műszaki létesítményekkel (sáncok, árkok stb.) nagymértékben csökkenthető azok szélessége, tehát a terület-igénybevétel. Ez azonban talajvédő fásításokban legalább akkora legyen, hogy a jellegzetes erdei környezet (klíma, avarállapot stb.) kialakulhasson (legalább egy érett korú fa magasságával egyező szélesség). Minél nagyobb mennyiségű víz folyik a védőfásítás egységnyi aktív területére, annál nagyobb annak meliorációs igénybevétele (m). Ennek százalékos értéke: Minél nagyobb a vízgyűjtő (A), az erdőszegélyek vízmegtörési igénybevétele (T) és az aktív terület (Ah) lejtése (L), annál hosszabb szakaszon őrzi meg a víz talajt pusztító energiáját, a fásításnak tehát annál szélesebbnek kell — egyébként azonos körülmények között — lennie. Tervezésünk eredményességét az dönti el, hogy a vízgyűjtő területén lefolyó vizet a védőfásítások milyen mértékben szabályozzák. Ennek mutatója a talajvédelmi rendezettségi együttható (R). Értékét a vízgyűjtő szabályozott részének (Ar) egész területhez (A) való viszonya adja: Minél nagyobb a rendezettségi együttható értéke, annál jobb a tervezés, annál hatékonyabbak a védőfásítások. A lefolyás szabályozása és a talajvédelem nézőpontjából az egész erdővel borított területnek (Ae) csak egy része tekinthető tehát hasznos, aktív területnek (Ah). A védőfásítás egészének meliorációs hatékonysága (M) is számítható: 2.2.2.1. Erdészeti vízmosáskötés Az üzemi talajvédelmi tervek készítése és kivitelezése során, valamint a dombvidéki víztározók (Rakaca, Lázbérc stb.) védőfásításainak telepítését megelőzően számos vízmosást megkötöttek, helyes arányban alkalmazva az erdészeti és műszaki megoldásokat. A helyesen fásított vízmosásokban megszűnt m — —p • 100 , (%). A (/-48) R = ^ • 100 , (%). A (/-49) (/-50) 107
