Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)

I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai

feladatot (termelési, védelmi szociális-üdülési) kell egyidejűleg kielégíteniük. Az erdő környezetvédelmi és üdülési-szociális feladatára jellemző, hogy

— ezek teljesítése során nem közvetlenül hoznak létre új anyagi értéket, de a társadalomnak, a lakosságnak fontos szükségleteit elégítik ki, és ezek az igények egyre növekednek;

— a termelési folyamatokat közvetlenül és közvetve (de pontosan még nem számszerűsíthető mértékben és módon) befolyásolják;

— a környezetvédelmi célokat szolgáló facsoportok, erdősávok, erdők a telepítés után csak fokozatosan, hosszabb idő után fejtik ki védőhatásukat, a költségek tehát előbb jelentkeznek, mint a haszon;

— a létesítés és a fenntartás költségeit nem lehet egyértelműen a felhasználókra hárítani, mivel össztársadalmi igényeket elégítenek ki;

— a társadalom, a közösség kisebb-nagyobb részének hosszabb távon érvényesülő érdekei szolgálják, ezért érvényesítésüket nem lehet csoportérdekektől függővé tenni;

— a környezetvédelmi érdekből létesített fás területeken szigorúan e célnak alárendelt eljárásokat, technológiákat kell alkalmazni (Gál, 1986).

Az erdők feladatuk szerinti szétválasztása, csoportosítása tehát csupán elsődleges rendeltetésük alapján lehetséges. Törekvés, hogy az erdők legnagyobb része elsődlegesen termelési célt szolgáljon, mintegy harmada környezet- és természetvédelmi feladattal üzemeljen, és egy kisebb része üdülési feladatot ellátó erdőterület legyen.

Az erdővel kapcsolatos környezetvédelmi feladatok a következők:

— természet- és tájvédelem,

— a termőtalaj védelme (vízerózió csökkentése), a vízháztartás javítása,

— a szélerózió csökkentése,

— a levegő szennyezettségének csökkentése,

— a zajártalmak csökkentése,

— műtárgyvédelmi fásítások.

A termőtalaj védelmében, a vízháztartásnak javításában különös jelentősége van az erdőknek. A fák koronája a lehulló csapadék egy részét felfogja, más részét finom permetként engedi át az erdő talajára. A fenyők több csapadékot tartanak vissza, mint a lombosfa-fajok. Nyáron az erdő több csapadékot fog fel, mint télen. Számottevő csapadékmennyiséget tarthatnak vissza és porlaszthatnak szét a zárt cserjések is. Az erdő talajának felszínére került, kis mozgási energiájú vízből még a rosszabb felszínivíz-befogadó képességű talajokba is jóval több szivároghat be, mint nyílt területeken.

Az ágak, a törzs, a gyökérterpesz összegyűjtik és a gyökfőnél a talajba vezetik a csapadékvizet. A gyökfő, a talajra hulló gallyak, az erdei avar érdessé teszi a talaj felszínét. A víz köztük szétszóródik, lefolyási sebessége csökken, beszivárog a talajba. Az erdőszegélyen a cserjesorokban levő növények gyökerei, a lehulló, felhalmozódó avar, gally stb. sok hordalékot foghat fel. Evek

102