Thyll Szilárd (szerk.): Talajvédelem és vízrendezés dombvidéken (Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1992)
I. A lejtők talajvédelmi és vízrendezési feladatai - 2. Madarassy L.: A talajvédelem feladatai
sekély, illetve mély talajba juttatást végző) speciális gépeinek fejlesztése kíván. A növényvédelem gépeinek a következő speciális igényeket kell kielégíteniük: — alkalmasak legyenek az igen nagy pontosságú vegyszeradagolásra, — bizonyos esetekben tegyék lehetővé a sorvegyszerezést, — az erózióveszélyt is jelentő taposási károkat mérsékeljék. Vetésre a sík vidéken is használt vetőgépek alkalmasak. A szintvonal irányában (illetve lejtőre merőlegesen) haladva, a vetőgép oldalirányú dőlése miatt a pontos vetőmag-adagoláshoz osztott magládákat kell használni. A betakarítógépek speciális típusaira van szükség a veszteségek csökkentése végett. A hegyvidéki kombájnok járó- és vágószerkezete követi a kereszt- irányú lejtőt, míg a felhordó, a cséplő- és a tisztítószerkezetet egy szintező hidraulikus szerkezet vízszintes helyzetben tartja, és ezzel a veszteség jelentős csökkenése mellett teljesítménye megfelelő. Claas Dominator 76-H típusú géppel búza és kukorica betakarításában eredményes hazai gyakorlati tapasztalatok állnak rendelkezésre (KSZE-vizsgálatok). A meredek lejtőkön, talajvédelmi célból telepített gyepek és pillangós szálastakarmányok betakarításának gépesítése külön figyelmet igényel. Az önjáró és sík vidéken is használatos rendre vágó, illetve szecskázógépek 25%-os lejtésig megfelelő minőségben dolgoznak. A szállító pótkocsik (traktorral vontatva), illetve a rendfelszedő pótkocsik 25%-os meredekségű lejtőhatárig használhatók. 2.2. A talajvédelem erdészeti módszerei 2.2.1. A faállományok talajvédő hatása A faállományoknak a környezetre gyakorolt hatása igen sokoldalú. Befolyásolják egyes klimaelemek alakulását, fontos a szerepük a térségi vízgazdálkodásban, a levegőtisztaság alakulásában, a talajvédelemben. Megfelelő alkalmazás esetén csökkentik a zajszintet és a káros sugárzás terjedését. A sokoldalú védőhatás némelyike már régen is tudott volt. Velence város tanácsának egy 1608-ban kelt jelentéséből kitűnik, hogy már akkor világosan felismerték az összefüggést az erdőirások és a táj vízgazdálkodásának kedvezőtlen megváltozása között és a várható hatásokat nagyon modern felfogásban szemlélték. Egyéb védőhatások jelentőségére az emberiség csak az ipari fejlődés erdőpusztításai után ébredt rá. Ismertté vált az is, hogy egyes védőhatások egymást erősíthetik, adott erdő egyszerre több védőfeladatra is alkalmas lehet. Mielőtt a faállományok talajra gyakorolt hatását részletesebben tárgyalnánk, érdemes néhány összefüggést áttekinteni. Hazai viszonyaink között egyértelmű, hogy a magyar erdőknek hármas 101
