Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
3. A talajcsövezés alapjai
(/). mm/h 3.23. ábra. A Horton-féle beszivárgési egyenlet paramétereinek értelmezése a páraéhsége, a telítettségi hiánya. A tényleges párolgás nemcsak a légtér páraéhségétől függ, hanem attól is, hogy a talajban van-e elpárologtatható vízkészlet. A párolgás lehetséges minimális értéke nulla (nem beszélünk itt a kondenzációs folyamatokról), amikor a levegő teljesen telített. A maximális érték a talaj és a növény párologtatóképességétől függ. Ez általában kisebb, mint a levegő ezzel egy időben kialakuló párahiánya, tehát a lehetséges párolgás nagyobb, mint a tényleges. Gyakran előfordul, hogy a levegő páraéhségét a nedvességkészlet hiánya miatt nem elégíti ki a párolgás. A párolgás számítására szolgáló összefüggések a potenciális párolgásból indulnak ki. A potenciális párolgást a levegő hőmérséklete, páratartalma és a szélviszonyok határozzák meg (az utóbbinak a páratelt levegő elszállításában és száraz levegőre cserélésében van szerepe). A hazai viszonyokra (többek között) Antal dolgozott ki párolgási összefüggést, amelynél a szél hatása a paraméterekbe van beépítve. Az összefüggés ETpot = 0,9 1 - r)« 7 ^1 + ~^ [mm/nap], (3-57) 3.3. táblásat. A Horton-féle beszivárgást egyenlet paraméterei néhány fizikai talajféleségre (szántóföldi kultúrák) (Fehír, 1973) Talaj a mm c /c(fc) mm/h Homok 350 - 400 0,06-0,10 6,0-50,0 Iszap 300 - 350 0,10-0,20 4,0-6,0 Könnyű agyag 200 - 300 0,20-0,30 2,0-4,0 Agyag 150-200 0,30-0,50 0,5-2,0 Szikes kötött talaj 100-150 0,04 - 0,08 0,2-0,5 64
