Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)

3. A talajcsövezés alapjai

3.24. ábra. A potenciális párolgás a levegő relatív nedvességtartalmának és a léghőmérsékletnek a függvényében

ahol: ET t — a potenciális párolgás (mm/nap),

E — a levegő lehetséges páratartalmának a napi középértéke tg/cm3],

r — a levegő relatív páratartalmának napi középértéke [g/cm3], t — a levegő napi középhőmérséklete [°C].

A potenciális evapotranszspiráció a léghőmérséklet és a levegő relatív páratartalmának függvényében a 3.24. ábra segítségével határozható meg.

A potenciális evapotranszspirációból a tényleges párolgást a talaj nedvességtartalmának, a növény fajtájának és fejlettségi fokának megfelelő redukció után lehet meghatározni (Kienitz, 1974; Antal—Posza, 1966). A tényleges párolgás (Et) az

Et = xETpot, ahol a = (3-58)

összefüggésből számítható ki, ahol B az ún. növényszorzó (a növény fajtájától és fejlettségi fokától függő állandó, értékét a 3.4. táblázatban adjuk meg), a pedig a talaj telítettségétől függő érték, amit ki lehet fejezni a pórus nedvességtartalma (r), illetve egy adott talajréteg mm-ben kifejezett nedvességtartalma (N) függvényében:

* = f^T = ./~-Na- ■ (3'59)

1 • o L max min

[A (3 — 59) összefüggésben az r, illetve az aktuális, illetve a minimális pórusnedvességtartalom (%) N, Nmin, Armax egy adott talajréteg aktuális, minimális és maximális nedvességtartalma (mm).] Gyakorlati számítások céljára, elhanyagolások után a következő összefüggést ajánljuk az a számítására:

a = rz-R (-wr- + Bir—)' (3-oo)

1 "F ^ y ^ max -^max /

65