Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
3. A talajcsövezés alapjai
mutatjuk be. Felhívjuk a figyelmet azonban arra, hogy ezeket a csapadék- értékeket csak a talajcsövezéshez, az üzemi (táblaméretű) vizsgálatokhoz lehet felhasználni, tehát értéküket térségre, öblözetre vonatkozóan nem szabad általánosítani. A beszivárgási folyamat a hidrológiában különböző egyenletekkel jellemezhető. Abban az esetben, ha a beszivárgás csak a felső talajréteg nedvességtartalmát növeli, és hatása csak viszonylag lassan adódik tovább a mélyebb talajrétegek felé, a folyamatot két részfolyamattal lehet jellemezni. Az egyik részfolyamat egy meghatározott talajréteg telítődéséből áll, a másik pedig ezen telített talajrétegen keresztül való függőleges vízmozgásból. A beszivárgást leíró összefüggések felépítése is megfelel a részfolyamatnak, pl. a beszivárgási intenzitást egy talajréteg telítődési intenzitásának, majd telítődés utáni áteresztőképességének az összegével lehet jellemezni. A beszivárgást a beszivárgási intenzitás időbeli változásával szokták jellemezni, de lehetséges más jellegű függvénykapcsolat is, pl. a beszivárgási intenzitásnak a talajban még rendelkezésre álló szabad pórusok mennyiségével való kapcsolata. A beszivárgást az idő függvényében leíró összefüggések közül leginkább a Philip-féle és a Horton-féle egyenlet terjedt el. A tényleges beszivárgási folyamatokat egyik egyenlet sem közelíti meg pontosan. Vizsgálataink szerint (Fehér, 1973) a beszivárgás kezdeti, nagy intenzitású szakaszát a Philip-egyenlet, a kisebb intenzitású szakaszt a Horton-egyenlet közelíti meg. A vízrendezési vizsgálatokhoz a Horton-féle egyenlet alkalmazását. javasoljuk: /= (/o-/c) e~cl+fc [mra/h], (3-56) ahol:/ — a beszivárgási intenzitás [mm/h], /„ — az ún. kezdeti beszivárgási intenzitás (a holtvíz-tartalomig kiszárított talaj beszivárgási intenzitása [mm/h], fc — az állandósult beszivárgási intenzitás [mm/h], e — a természetes logaritmus alapja, t — az idő [h], c — a talajtól függő paraméter. Az egyenlet paramétereit a 3.23. ábra segítségével tekinthetjük át. Az állandósult beszivárgás értéke gyakorlatilag megegyezik a talaj függőleges vízáteresztő képességével. Az f0—fc értéket matematikai átalakítás után fel lehet írni a-c formában, ahol az a érték megegyezik egy adott talajszelvény (talajréteg) mm-ben kifejezett vízkapacitásával. A beszivárgási egyenlet paramétereit néhány fizikai talajféleségre a 3.3. táblázatban adjuk meg. A párolgás összetett folyamat, hiszen értéke a páraleadó és a párafelvevő rendszer állapotától egyaránt függ. A páraleadó rendszer a talaj (evaporáció), a növény (transzspiráció), illetve a talaj és a növény együttese (evapotransz- spiráció). A párafelvevő rendszer a légtér aktuális hőmérsékletével és pára- tartalmával. A lehetséges párolgást (potenciális evapotranszspiráció) az határozza meg, hogy a légtér milyen mennyiségű párát tud fogadni, mekkora 63
