Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
3. A talajcsövezés alapjai
mechanika elsősorban a talaj szilárd alkotórészeinek vizsgálatára összpontosít, de foglalkozik a talajjal mint polidiszperz rendszerrel, tehát a benne levő víz és levegő mérésével és hatásával is. Az első lényeges kérdéscsoport a talaj mechanikai jellemzése, a második a talaj állapotának vizsgálata. A harmadik kérdéscsoportban a talajmechanika szilárdsági, alakváltozási és hidraulikus jellemzőkkel foglalkozik. A szemcsék nagyságának és alakjának vizsgálata alapozta meg azt a statisztikai szemléletet, amivel a talajmechanika dolgozik, hiszen olyan szabálytalan alakú és méretű szemcsék halmazait kell jellemezni, amelyeknek sem átmérőjét, sem felületét nem lehet meghatározni. A szemcsék jellemzése csak geometriailag kezelhető helyettesítő szemcsék (gömbök) figyelembevételével, és az így létrehozott, valamint a valóságos szemcsékből álló halmazok statisztikai jellemzőinek azonosságát felhasználva lehetséges. A szemcsék nagyság szerinti csoportosítása a talajmechanikában is lényegében az Atter- berg-féle beosztáson alapszik, csak a homokfrakción belül más a szemcsehatár és az elnevezés (3.2. ábra). A talajok sűrűsége a térfogategységbe foglalt szilárd alkotórészek tömege. A talaj sűrűsége viszonylag szűk határok között változik, ezért a legtöbb esetben elegendő a 3.1. táblázat szerinti értékeket figyelembe venni. 3.1. táblázat. A különböző f izikai talajféleségek sűrűsége (Kézdi, 19C9) Fizikai talajféleség Sűrűség, g/cm3 Kavics, homok 2,65 Lösz, homokliszt, homokos iszap 2,67 Iszap 2,70 Sovány agyag 2,75 Agyag 2,80 A talaj szemeloszlása a különböző nagyságú szemcsék mennyisége a teljes halmazból. A szemeloszlási vizsgálat célja a szemcsék nagyságának és az egyes szemcsehatárok közötti szemcsék tömegszázalékának a meghatározása. A mérési módszert a 4.2.1. fejezetben ismertetjük. A vizsgálat eredményeit a szemeloszlási görbével ábrázoljuk. Ez egy olyan görbe, amelynek egy pontja megmutatja, hogy bizonyos átmérőjű szemcsénél kisebb szemcsék összesen hány tömegszázalékban vannak az adott szemcsehalmazban (a mintában 4.2. ábra). A görbe tehát összegező, integráló jellegű. Az előforduló tág szemcsehatárok miatt a görbét egyszeres logaritmikus (ún. szemilogaritmikus beosztású) koordináta-rendszerben ábrázoljuk, ahol a vízszintes tengelyen a szemcseátmérők logaritmusát tüntetjük fel, a függőleges tengelyen pedig a tömeg- százalékot aritmetikusan ábrázoljuk. A szemeloszlási görbe az S = 100 tömegszázaléknak megfelelő tengelyből indul azon a helyen, ahol a halmazban előforduló legnagyobb átmérőjű. 30
