Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)

3. A talajcsövezés alapjai

szemcsét tüntettük fel. A görbe esése ezután általában növekszik, majd inflexiója van és az S — 0 tengelyhez érintőlegesen közeledik. A maximális szemcseátmérőn kívül a görbe meredek vagy elnyúlt voltának és graduált- ságának van jelentősége. (A graduáltság azt jelenti, hogy arányosan tartal- maz-e minden szemcsefrakciót, vagy az eloszlás egyenlőtlen, esetleg hiányos.) A görbe lefutásának jellemzésére az egyenlőtlenségi együtthatót (U) használjuk. Ez a szám két átmérő viszonyszáma:

V = ~ (3-1)

«10

ahol: U — az egyenlőtlenségi együttható,

dm — a 60 tömegszázalékhoz tartozó szemcseátmérő, d\o — a 10 tömegszázalékhoz tartozó szemcseátmérő.

Egyenlő szemcsékből álló halmaz esetén [7=1, vegyes szemcsékből álló talajnál pedig az U értéke százas vagy ezres nagyságrendű is lehet. A talajcsövezésnél felhasználjuk a d17 és a c/8ö értékét is.

A talaj nedvességtartalmát száraz tömegéhez, egységnyi térfogatához vagy pórustérfogatához viszonyítva szoktuk meghatározni. A talaj tömegéhez viszonyított nedvességtartalma (u\) a víztartalomnak a száraz tömegéhez való százalékos viszonya:

wt = —— 100 (tömeg%), (3-2)

m0

ahol: wt — a talaj nedvességtartalma (tömeg%), mn — a nedves tömeg, g, íWo — a száraz tömeg, g.

A nedvességtartalom térfogatszázalékban való kifejezéséhez előbb meg kell határozni a talaj hézagtérfogatát és hézagtényezőjét (3.4. ábra). Hézag3.4. ábra. A talaj tömör alkotórészeinek, a talajban levó víznek és levegőnek egymáshoz való viszonya

31