Thyll Szilárd – Fehér Ferenc – Madarassy László: Mezőgazdasági talajcsövezés (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983)
9. A talajcsőhálózatok üzemeltetése és fenntartása
9. A talajcsőhálózatok üzemeltetése és fenntartása A talajcsövezés egyik előnye, hogy üzemeltetése, fenntartása a felszíni víztelenítő rendszerhez képest kevesebb munkát igényel. Ezeket a munkákat azonban rendszerint maga a mezőgazdasági üzem végzi. Az üzemeltetési és fenntartási feladatoknak az alapja az erre vonatkozó üzemeltetési terv. Ennek részei: — műszaki leírás, — az átadási dokumentáció egy példánya (a kiviteli tervdokumentáció a megvalósulásnak megfelelően átjavítva), — 1:10 000 méretarányú átnézetes helyszínrajz és jegyzék, amely a kivitelezett létesítményeket és munkákat éves bontásban tartalmazza. Az üzemeltetési és fenntartási munkákról célszerű naplót vezetni, amelyből egyértelműen megállapítható a végzett munka ideje, helye, a létesítmény, a táblaszám és a mennyiség. 9.1. A talajcsőhálózatok üzemeltetése Amennyiben a vízelvezetés gravitációs (egyelőre ez mondható tipikusnak), a drénhálózat üzemeltetése számottevő műszaki feladatot nem jelent. Azonban a talajcsövezés további elterjedésével, különösen az Alföldön, nálunk is számolni kell a szivattyús üzemeltetéssel. A szivattyú vagy a befogadó gyűjtőcsatorna vizét emeli át, vagy közvetlenül a talajcsőhálózat vizét továbbítja a nyílt elvezetőcsatorna-hálózatba. Mindkét megoldás lényegében hasonlatos a szivattyús belvízelvezetéshez, különbséget legfeljebb a nagyságrend jelent. Ugyanis a talajcsőhálózatok vízmennyisége kisebb, mivel egy-egy átemelőhöz csak néhány tábla csatlakoztatható. Amennyiben a talajcsőhálózat úgy épül meg, vagy a későbbiekben olyanná alakítják át, hogy kettős, ún. reverzibilis működtetésre is alkalmas, az üzemeltetés sokkal bonyolultabbá válik. A kettős működtetés kérdésével az 5.6. fejezetben foglalkoztunk. Ebben a részben csak az üzemeltetési kérdéseket érintjük. Általános szabály, hogy a tél végi és tavaszi időszakban a hálózatot ilyen esetben teljes mértékben vízteleníteni kell, tehát a leeresztőzsilipeket a tenyészidőszak végén (október) mindenütt nyitni kell. Ennek célja, hogy a talajcsövekből kifolyó, s az esetek döntő többségében az öntözővíznél nagyobb sótartalmú vizeket a területről elvezessük. Csak ezt követően lehet a hálózatot a megfelelő vízszintszabályozó tiltok és zsilipek beállításával friss vízzel feltölteni. Példaként a 9.1. ábrán mutatunk be ilyen rendszert (Szinay, 1973). A hálózatból kifolyó drénvíz visszatartása nem tipikus, inkább kivételt jelentő kettős működtetési mód. Ilyenkor tulajdonképpen a felesleges vizeket akarjuk tározni egy későbbi időszakban való hasznosításra. Ez a módszer csak akkor jöhet számításba, ha a talaj és a talajvíz sóviszonyai ezt egyébként megengedik, de ez esetben is törekedni kell e módszer alkal293
