Települési vízrendezés (Vízépítési segédletek, Budapest, 1986)
2. A települési vízrendezés hidrológiai és hidraulikai alapjai
62 feltárni, amelyek mértékadó állapotot jelenthetnek a település vízrendezési terveinek készítői számára. A többlet víztömeg elszivárgását és párolgását nyilvánvalóan elsősorban a talajadottságok. a lecsapoló létesítmények magassági vonalazása és vízszállító kapacitása, végül a felszín vízzáró fedettsége és növényi takarója befolyásolják. 14 ábra Segédábra a szívótávolság meghatározásához Fontos figyelembe venni, hogy a vizterhelés növekedésével fordított arányban nő a párolgást gátló vizzáró fedettségü és csökken a párolgást segitő nörémyel fedett felület aránya. Fontos továbbá szem előtt tartani, hogy kétfázisú talajban egyáltalán nem tározható töbLletviz, a háromfázisúban a hézagtérfogatnak csak egy része vehető számba a többletviz tározására, végül nem vehető számba a tala.i 1.5 m vastag felső rétege, mert abban a viz kárt okoz a települések alatt. Fentiek figyelmes olvasása érthetővé teszi, hogy a tiszántúli sikvidéki vezetékes vizellátású, csatornázatlan településeken az emberi környezetben keletkező károk elkerülhetetlenek, mert általában nincs helye a talajban a szennyvízből keletkező többlet vizterhelésnek. A többi hazai sikvidék talajadottságai általában kedvezőbb vizháztartást tesznek lehetővé, elsősorban az oldalirányú vizmozgás lehetősége miatt. Ezt támasztja alá a 15. ábra, amelyről megállapítható, hogy a talaj vizáteresztő képességének
