Települési vízrendezés (Vízépítési segédletek, Budapest, 1986)
2. A települési vízrendezés hidrológiai és hidraulikai alapjai
63 növekedésével lényegesen nő annak a térnek a függőleges vetülete, amelyben eloszlik a szennyvízből beszivárgott víztömeg a talajban. Ezáltal a párologtatásban résztvevő terület is lényegesen nagyobb, mint a kis vizáteresztő képességű talajon. Módfelett zavarja az egyensúlyi helyzet kialakulását, hogy hazánkban télen a talajvíz párolgása hosszú ideig szünetel, vagy csak kismértékű. Ebből következik, hogy a természetes talajviz és az emberi beavatkozás következtében a talajvizet dusitó többlet talajviz szélsőséges vízállása egyidejűén jelenik meg. Csupán az enyhíti a jelenség súlyosságát, hogy a télen használt viz napi fajlagos térfogata kisebb, mint a nyárié. Vizsgáljuk meg mennyi is az a többletviz, amivel számolni lőhet többlet terhelésként? A Morvái nyomán bemutatott többlet- terhelés Szv = 150-1000 mm/év szélső értékű a településeken. A- zért nem számolunk Szv > 1000 mm/év-vel, mert a 140 fő/ha-nál nagyobb laksürüségü településeken általában szennyvíz csatorna hálózat épül. Ez a határérték átszámítva Szv = 1000 mm/év = 2,74 mm/nap = 0,114 mm/h = 0,317 ^/s • ha fajlagos többletvizhozamot ad. Ennek alapján készült a 16. ábra, ami a laksürüség és a talajvíz szennyvízzel való többletterhelése /Szv/ közötti egyszerű összefüggést mutatja be. 15. ábra A szennyvízből keletkező talajvíz többlet tömegének eloszlása település alatt
