Települési vízrendezés (Vízépítési segédletek, Budapest, 1986)
2. A települési vízrendezés hidrológiai és hidraulikai alapjai
61 tekinthetők, egyéb sikvidékeinken pedig gondosan megfontolandók, figyelembe véve a települések fejlesztési terveit. Az átmeneti megoldások minden esetben felvetik a járulékos kérdést, hogy a környezeti kártételért ki a felelős? Vizsgáljuk meg a szennyvízzel a talajba táplált többlet víztömeg uj dinamikus egyensúlyi állapotának feltételeit. Egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy az eredeti talaj- viztömeg dinamikus egyensúlyát csupán csak csapadékból keletkezett beszivárgás és párolgás alakította ki, vagyis oldalirányú elszivárgást nem kell feltételezni. Ekkor átlagosan csapadékos, napsütéses és átlagos széljárású évben a mintegy féléves időtartamú feltöltődési és a másik féléves kiürülés!időszak talajvizállás változásainak szélső értékei határozzák meg a vizjárás eredeti zónáját. Hazánkban ez tavaszi talajviz nagyvizet és őszi kisvizállást jelent. A vizjárás zónája pedig középkötött talaj feltételezésével 1,2 - 2,5 m közötti. A szennyvízből keletkezett többlet vizterhelés - a betáplálás állandóságát feltételezve - néhány év alatt jut dinamikus e- gyensúlyi állapotba, amikor a talajviz-jérás zónája annyira megemelkedik, hogy a többletterhelés /Szv mm/év/, a többletpárolgás /p+, mm/év/, az elszivárgás-lefolyás /L+, mm/év/ és a tározott víztöbblet /S+ mm/év/ egyensúlyba kerülnek. Ezt a többletviz háztartási egyenlete Írja le: Szv = P+ + L+ + S+ /18/ Geometriai egyszerűsítéssel csonkakúp alakú többletviztömeg eloszlás tételezhető fel egy sematikus település esetében /14. ábra/. Mellőzve a talajviztöbblet egyensúlyi állapot egyenlet- -rcndszerének felírásét megkíséreljük azokat a határhelyzeteket
