Tározási kézikönyv. Földgátas sík- és dombvidéki tározók (OVH, Budapest)
II. Előmunkálatok és a tervezés - 3. A tározók tervezése
szárazoidali rézsűlábnál nem keletkezhet talajtörés, az altalaj különböző rétegeiben nem keletkezhet az állékonyságot veszélyeztető süllyedés és a gáttestbe épített műtárgytest, valamint a gáttest között nem jöhet létre veszélyes süllyedéskülönbség. Mindezeknek a követelményeknek a tisztázása jelenti a gát statikai méretezését. A hidraulikai követelmények vizsgálata a gáttesten keresztül való szivárgási viszonyok és a gát alatti rétegekben kialakuló szivárgások számítását jelenti (a vízvezető rétegben áramló víz sebessége, a vízveszteség, a szárazoldali terep alatti talajvízállás, talajtörés). A gát a tartóssági követelményeknek akkor felel meg, ha a tervezésnél a gáttest állagának védelmét nyújtó rézsűvédelmet (vízoldalon a víz és jég ellen, száraz oldalon az esővíz ellen) előirányozzuk. 3.12 Gátszelvény kialakítása A gát szerkezetét és méreteit a tározó üzemével szemben támasztott követelményeken felül mindig a gát építőanyagának minősége és az altalaj tulajdonságai szabják meg, illetve a gátat azok számításbavételével kell megtervezni. Földből tervezett völgyzárógátak esetében a gát minimális méreteire vonatkozóan megfelelő irányszámokat csak az első megközelítéshez lehet adni. A méretekhez általános szempontnak az fogadható el, hogy a vízoldali rézsűk mindig legalább azonosak, vagy kissé laposabbak legyenek, mint az ugyanabban a magasságba levő szárazoldali rézsű. Alacsony, 4—5 m-es töltéseknél a tört rézsű nem indokolt, de 10 m és annál nagyobb magasság esetén a gazdaságos méretezéshez a fél-csészeszelvényszerű rézsűkialakítást mindig igazolja a statikai méretezés. A gát koronaszélességének minimális méretét a maximális gátmagasság 25%-ában kell megállapítani, de 3 m-nél nem szokás keskenyebb gátkorona méretet felvenni. Sok esetben a gépkocsival való áthaladás szükségessége szabja meg a gátkorona szélességét. Ha a gát nem homogén földgát, hanem közbenső vízzáró maggal kell kialakítani, akkor a mag méreteit felül 1—2 m körül kell megállapítani, figyelembe véve a szóba jöhető tömörítési eszközt. A mag szélessége alul a vízoszlop egyhatodánál ne legyen kisebb, esetleg az alsó méretet szintén a tömörítő eszköz szélességi mérete szabja meg. A gát kétoldali rézsűfelülete közül a vízoldalit általában kissé laposabbra célszerű tervezni, mint a száraz oldalit. Száraz oldalon 5—8 m magasságig 1:2-es rézsű, annál nagyobb magasság esetén 1:2,5-es rézsűt kell minimálisnak venni (nagy völgyzárógátjainknál a száraz oldali rézsű sok helyen felülről 1:2-vel indul). A vízoldali rézsűnél az anyagtól függően 5 m-es magasságig 1:2—1:2,5; 8 m-es magasságig 1:2,5—1:3; míg ennél nagyobb magasság esetén 1:3—1:3,5 lejtésű rézsűt lehet választani (nagy völgyzárógátjainknál, homogén földgátnál eddig 1:2,5-es rézsűnél nem volt meredekebb a fél-csészeszelvény legfelső rézsűfelülete). Az Országos Vízgazdálkodási Szabályzat (ÓVSZ) szerint 1:2-es hallásnál meredekebb rézsűfelületet nem szabad alkalmazni. Ugyanez a Szabályzat a maximális árvízi szint és a gátkorona közötti biztonságot 0,8 m-re 47
