Tározási kézikönyv. Földgátas sík- és dombvidéki tározók (OVH, Budapest)

II. Előmunkálatok és a tervezés - 2. Előmunkálatok

A tározó építése a környezeti hatások megváltoztatását jelenti. A völgyzárógát építése következtében tó keletkezik, melyben a vízminőségi tényezők hatása másként érvényesül, mint a völgyzárógát megépítése előtti vízfolyásban. A tervezéshez általában csak a tápvízfolyás vizsgálata oldható meg. A tározó várható vízminőségét a befolyásoló környezeti tényezők és biológiai folyamatok alapján extrapolálni kell. Ezt az extrapoláláson alapuló vízminőség-előrejelzést megfelelő tapasztalattal rendelkező víztechnológiai laboratóriummal célszerű elvégeztetni.

A tározók tervezésekor háromféle vízfelhasználási mód fordul elő leggyakrabban: ivó- és ipari vízszolgáltatás, valamint mezőgazdasági jellegű vízhasználat. Nagyobb tározók esetén a vízhasználat komplex jellegű is lehet. Ennek megfelelően e tározóknál a legmagasabb vízminőségi igényű vízhasználat vízminőségi igénye a mértékadó.

Legmagasabb vízminőségi igénye általában az ivóvízszolgáltatásnak van. A tározóból termelt víz egyúttal meghatározza a tisztított víz érzékszervi tulajdonságait: színét, ízét és szagát. Rossz minőségű nyersvíz esetén az ivóvíztisztítás legnehezebb és legköltségesebb része a nyersvíz érzékszervi minőségi tényezőinek megjavítása.

Ipari vízigények vízminőség szempontjából igen különbözőek. Az esetek többségében az igényeket kielégíti a lebegőanyag-mentes víz szolgáltatása, azonban az ivóvízéhez hasonló minőségi igények is fellépnek. A mező- gazdasági vízhasználat igényeit a tározók általában ki tudják elégíteni, ha nincs a vízgyűjtőterületen jelentős szennyező forrás. Az előzetes vízminőség-vizsgálat azonban minden esetben szükséges.

Vízminőségi vizsgálatok és a várható vízminőség értékelése fontos részét képezi a tervezést megelőző előmunkálatoknak. A vizsgálati adatokat a hidrometeorológiai tényező, a gátudvar morfológiai viszonyai ismeretében lehet értékelni, melyhez a víztechnológiai laboratórium és a különböző területen dolgozó szakértők együttműködése szükséges. Az előzetes vízminőség-vizsgálat vízmintavétellel kezdődik. A mintavételi pontok kijelölésekor be kell járni a tározó egész vízgyűjtőterületét. A legfontosabb mintavételi pont a tápvízfolyás tározóba való ömlésének szelvényében van. A többi mintavételi pontot a mellékvízfolyások torkolata és az esetleges szennyező források alatt kell kijelölni. A vízfolyás menti települések szennyező hatásúak. A vízfolyás minden olyan szelvényében célszerű a mintavétel, ahol számottevő vízminőségváltozásra lehet számítani.

A mintavételi helyeket úgy kell megválasztani, hogy az egy nap alatt begyűjthető mintaszám képet adjon a vízfolyás teljes hossz-szelvényének vízminőségi viszonyairól.

Nagyobb mennyiségű, 20—25 minta begyűjtését csak igen nagy és többféle szennyező forrással terhelt vízgyűjtő terület indokolhatja. Ilyen esetben a teljes vízgyűjtőterületet ajánlatos egy-két alkalommal végigmintázni, majd a vizsgálatok alapján kiválasztani a rendszeresen vizsgálandó 8—10 mintavételi helyet. A vizsgálat időtartama a gyakorlatban egy, esetleg két év. A vizsgálatok időpontját hidrometeorológiai adatok alapján kell kijelölni. Ügyelni kell arra, hogy évente legalább egy-két alkalommal ma42