Tározási kézikönyv. Földgátas sík- és dombvidéki tározók (OVH, Budapest)

II. Előmunkálatok és a tervezés - 2. Előmunkálatok

repelhet egymás mellett igen kis vízigény lépcsők és kisebb szerkesztési pontatlanság esetén. Ha mégis csökkenő érték tapasztalható, az vagy leolvasási hibát jelent, vagy azt, hogy az illesztési pont eltolódása különleges esetet hozott létre.

Az összegező vonalak grafikus illesztésének leolvasási eredményeit tartalmazó táblázat elkészítésével (1. táblázat) a teljesítőképességi görbe (8. ábra) szerkesztéséhez az összes adat rendelkezésre áll.

2.322 A bruttó teljesítőképességi görbe szerkesztése

A bruttó teljesítőképességi görbe szerkesztéséhez a grafikus illesztés leolvasási eredményeit tartalmazó táblázat és a szerkesztendő görbe tengelykeresztje szükséges (1. táblázat és a 8. ábra).

A tengelykereszt függőleges koordinátáján a kielégíthető vízigényt (teljesítőképességet), a vízszintes tengelyén pedig a vízigény kielégítéséhez szükséges hasznos tározótérfogatokat kell ábrázolni.

A táblázat függőlegesében elhelyezkedő számokat nagyság szerint kell rangsorolni, vagyis a legnagyobb szám 1-es sorszámot, a második 2-es sorszámot stb. kap.

Az egymásután következő oszlopok azonosra rangsorolt értékei azonos gyakorlati valószínűséget jelentenek.

A tengelykereszten a vizsgált teljesítőképességet jelentő vízszinteseket meg kell húzni és sorban fel kell rakni rájuk az 1-esre, a 2-esre, 3-asra stb. rangsorolt pontokat (hasznos tározótérfogatokat). Az azonosra rangsorolt pontok összekötésével megszerkeszthető a bruttó teljesítőképességi görbék sorozata.

Legalól a legnagyobb valószínűségű, míg feljebb fokozatosan a kisebb valószínűségű görbék helyezkednek el.

Az azonosra rangsorolt pontok összekötésénél némely helyen kisebb kiigazítás szükséges.

A görbék közé tetszés szerint interpolálhatok az egész valószínűségi számmal jelölt bruttó teljesítőképességi görbék.

2.323 A tározási vízveszteségek számítása

A tározási veszteségek (párolgás és a szivárgás) a teljesítőképességet csökkentik.

A párolgási veszteség meghatározásához vizsgálni kell a tározó vízfelületének csapadékviszonyait, a szabad vízfelszín párolgását és a vízgyűjtő terület lefolyási tényezőjét.

A csapadékviszonyokat lehetőleg több csapadékmérő állomás minél hoszabb idejű adatsora alapján kell vizsgálni. Az egyes évekre vonatkozó csapadékadatokat átlagolni, nagyság szerint rangsorolni kell, majd valószínűségi görbeként fel kell rakni (5. ábra).

A szabad vízfelület éves párolgási adatait ugyanúgy kell feldolgozni, mint a csapadékadatok vizsgálatánál, rangsorolni, majd valószínűségi görbeként felrakni (4. ábra).

Az évi átlagos lefolyási tényezőket a tárgyévi átlagcsapadékból, illetve az éves vízkészletből (évente lefolyt vízmennyiségekből) kell meghatározni.

31