Szolnoky Csaba - Mészáros Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1992)

1. Vízgazdálkodás

1. A VÍZGAZDÁLKODÁS

A földi élet, a termelés és a társadalmi-gazdasági fejlődés alakulásában a víznek mindig fontos szerepe volt. A társadalmi-gazdasági viszonyok fejlődésével együtt jár a természeti környezettel és a vízviszonyokkal való egyre tudatosabb és sokoldalúbb kapcsolat kialakulása és erősítése.

A vízgazdálkodás tehát rendkívül összetett és nehezen lehatárolható fogalom, amelybe beletartozik minden arra irányuló tevékenységünk, hogy a természet vízháztartását (hidrológia) és a víz mozgásjelenségeit (hidraulika) megismerjük és hogy a természet vízháztartásába a vízépítés eszközeivel, műszaki létesítményekkel, technológiai-eljárásokkal, valamint szervező és jogalkotó eszközökkel, a társadalom szükségleteinek és érdekeinek megfelelően beavatkozzunk.

A vízgazdálkodási tevékenység alapvetően infrastrukturális jellegű, amely annyit jelent, hogy a termelésben - néhány kivételtől eltekintve - nem vesz részt, de azt megalapozza.

1.1. A magyar vízgazdálkodás történeté és fejlődése

Magyarország területén az első vízmunkálatok a rómaiak nevéhez fűződnek. Dunántúlon kőgátakat, öntöző- és lecsapoló csatornákat, Aquincumban III-IV. századi közfürdőt és csatornahálózatot, Óbudán vízvezetéket tártak fel.

A honfoglalás és az erősödő szántó-vető életforma le- csapolásokkal is járt és a halgazdaságok, a vízimalmok Te- tesítését hozta magával. A XIV. században már több ezer vízimalom működött, amelyeket nemcsak gabonaőrlésre, hanem - különösen Erdélyben és a Felvidéken - fafeldolgozásra és érczúzásra is használtak. A vízi szállítás is kialakult a fa- úsztatás és a sószállítás révén, a királyi adománylevelekben már Szent István korában megjelentek a komp- és révjo- gok.

Az első ivóvízvezetékek a XV. században épültek Budán, Esztergomban és a Visegrádi várban, valamint a gazdagabb kereskedővárosokban.

A török hódoltság általános pusztítást jelentett, mindössze néhány török fürdő jelentett fejlődést. Fokozódott ekkor az elmocsarasodás, megszűnt az ártéri földművelés.

9