Szolnoky Csaba - Mészáros Csaba: Vízépítés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1992)
1. Vízgazdálkodás
A vízmunkálatok csak a XVIII. században indultak meg újra, ekkor került sor az Ecsedi láp és a Bánát lecsapolá- sára. A XIX. században a munkálatok üteme felgyorsult. Ekkor került sor előbb az Al-Duna szabályozására, a Dráva, a Sárvíz és a Sió mellékvizeinek rendezésére, majd hozzáfogtak a Körösök, a Duna és a Tisza vízrajzi felméréséhez. Ez a "mappáció" tette lehetővé, hogy Széchenyi és Vásárhelyi tér vei szerint a század második felében megvalósuljon a világ- viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű árvízvédelmi és folyószabályozási munka, amelyet a 15 000 km^ vízjárta -terü- let mentesítése miatt joggal neveztek második honfoglalásnak és amely a mai magyar vízgazdálkodás kiinduló alapjait jelenti. A XIX. század utolsó éveiben - a szabadságharcot követő visszaesés után - a Felső-es Közép-Duna szabályozása, az árvízvédelmi és a vízrendezési munkák kiterjesztése jelentett fellendülést. Ekkor indul meg - városaink mai szerkeze tének kialakításával párhuzamosan - a vízellátás és csatornázás fejlődése is. A két világháború közötti időszakban a vízgazdálkodási munkálatok elsősorban az árvizek elleni védekezéshez, valamint a mezőgazdasághoz kapcsolódtak. A II. világháború végére - a gazdag hagyományok mellett - elsősorban a víz kártételeinek elhárítására szorítkozó, zömmel á mezőgazdasághoz kapcsolódó vízgazdálkodást találunk, viszonylag fejletlen vízépítési technológiával. 19i(8-ban az Országos Vízgazdálkodási Hivatal, majd 1953-ban az Országos Vízügyi Főigazgatóság megalakulása teremtette meg az egységes vízügyi irányítás lehetőségét. A korszerű vízgazdálkodás műszaki, gazdálkodási és szervezeti rendszerének létrehozásához vezető folyamat tehát megindult. Erre az időszakra esik a vízellátás és csatornázás teljes kommunális és ipari feladatkörének beillesz kedése a vízgazdálkodás egészébe, a fejlődés lehetőségeit feltáró Vízgazdálkodási Keretterv kidolgozása, a vízépítés gépesítésének és az öntözés fejlesztésének fellendülése. A vízgazdálkodás - fejlődésének eredményeképpen - 1969 tői az Országos Vízügyi Hivatal irányításával önálló ágazat ként illeszkedett be az ország gazdasági-szervezeti rendjébe. Tevékenysége kiterjedt a társadalom és a víz kapcsolaté nak átfogó szabályozására. Gondoskodni kell a vizek kutatásáról^ feltárásáról, termeléséről és elosztásáról, a vízkészlet és a vízszükséglet közötti egyensúly létrehozásáról mennyiségi és minőségi védelméről, a vízgyűjtő területek és vízfolyások rendezéséről, a vizek kártételei elleni védelem ről és a más gazdasági ágazatokkal való összhang megteremtéséről. Ez az átfogó tevékenység csak korszerű vízkészlet-gazdálkodás alapján lehetséges, 19^5-ben az ország évente keld V
