Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Vízfolyások - Hernád
Őrházak a gátak mentén A folyók menti árterületek védelmére emelt töltések mindenkori állapota alapvetően meghatározza az árvédekezés sikerét. Az ármentesítő társulatok által épített töltések rendszeres figyelése és gondozása kezdettől fogva a gátőrök dolga. Amikor a gátőri intézményt létrehozták, kettős feladat lebegett a mérnökök, a jogszabályalkotók, illetve a törvényhozók előtt. Egyrészt folytonosan figyelni kellett a gát állapotát, s vigyázni, nehogy víz- parti állatok fészkeljék bele magukat, mert a járatok árvíz idején utat jelenthettek a víz számára; csurgá- sok, átázások, esetleg buzgárok is keletkezhettek. A védekezés szempontjából annak is döntő jelentősége volt, mikor veszik észre ezt a jelenséget. Persze „békeidőben” más rongálások is előfordulhattak a gátakon: tilos volt ott például marhát legeltetni, bármit magáncélból beleépíteni, bármilyen anyagot a töltésekre rakni vagy ültetni, megrongálni a vízmércét vagy a hullámverés elleni füzeseket. Árvíz esetén azonban egészen másfajta veszélyre is fel kellett készülni a kezdeti időszakban. Előfordult, hogy az áradó folyó gyengébb töltéssel rendelkező túlpartjáról titokban elrontották a szemközti töltést, hogy inkább itt pusztítson az ár. Az ilyen és ehhez hasonló visszaélések miatt már 1856- ban rendeletben intézkedtek a gátakkal kapcsolatos teendőkről. A gátőr feladata volt rendben tartani a gátak védelméhez szükséges anyagokat és eszközöket; az ő dolga volt a töltésoldalak rendszeres kaszálása, mindezek mellett vezetnie kellett a szolgálati naplót, ehhez naponta végig kellett járnia az őrizetére bízott gátszakaszt teljes hosszában, s megadott időközönként le kellett olvasnia a vízmércét. A társulati mérnökök olyan írni-olvasni tudó, műszaki érzékkel is rendelkező embereket választottak gátőröknek, akik személy szerint is kötődtek munkájukhoz, s családjukkal együtt a gát mentett oldalán épült gátőrházban élt< tőr a környező falvak társadalmában tekintélyes embernek számított, a kapcsolatos műszaki kérdésekben az egyszerű parasztemberek között ő ve veden szaktekintély. A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (NYUDUVIZIG) árvízvédelmi szakaszai (2013) A védelmi szakasz Folyó, vizfolyás neve és védvonala A mértékadó vízmérce Fokozat elrendelési vizszint (cm) száma neve hossza (km) neve LNV (cm) LNV időpont I. fok II. fok III. fok 06 01. Sárvári 7,193 Rába bp. Sárvár 493 1900. IV. 09. 350 400 450 06.02 Körmendi 9,691 Rába bp., Pinka bp. Körmend 505 1965. IV. 23. 300 380 440 06.03. Szentgotthárdi 14,244 Rába bp., Rába jp., Lapincs bp., jp., Lapincs árap. É., D,, Lahn patak, Vörös patak jp., bp. Szentgotthárd 470 1910. VI. 15. 270 330 370 06.04. Murai 43,360 Gerencsér á. bp., jp., Béci patak jp., bp., Borsfái patak jp., bp., Principális jp., Mura bp. Letenye 514 1972. VII. 18. 330 380 430 06.05. Zalai 15,038 Zala bp. Szentgyörgyvári bp., jp., Kűszvényes p. bp. Zalaapáti 424 1987. VIII. 7. 250 280 330 Túnyogmatolcsi gátörház a Számos-mentén A képen bemutatott tipikus gátőrházat több mint 100 éve az Ecsediláp Társulat építette a Szamos bal oldali töltésének mentett oldalán. Az épületet százéves platánfák övezik. A Felső- Tisza-vidék jellemző vízügyi szolgálati épülete, vízügyi történeti emlék. Hernád A Sajó bal parti mellékfolyója. Szlovákiában, az Alacsony-Tátrában, a Királyhegy E- i lejtőjén ered, K-i irányban átfolyik a Szepes- ségen, a Káposztafalvi-fennsíkot (Szlovák Paradicsom, Slovensky raj) látványos szurdokvölggyel töri át, majd D-re fordulva Kassánál éri el az Abaűji-medencét. Hidasnémetinél éri el Magyarország területét, Ónodtól DK-re ömlik a Sajóba. Hossza: 286 km, magyarországi szakasza 118 km, vízgyűjtő területe 5436 km2- Két nagyobb mellékfolyója Szlovákiában: Ny-ról a Gölnic (Hnilec), E-ról a Tarca (Torysa). Elnevezése a szlovák nevéből (Honiád) ered, A szepesi németben a Kundert névváltozat használatos. Germán eredetű szó, jelentése: „magasan levő irtvány".
