Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Táblázatok - A 2006-2013. évi belvízvédekezések adatai
A 2013. évi dunai árhullám hidrológiai sajátosságai (1) A Duna árhullámainak jellemzői jelentős mértékben függnek a meghatározó nagy mellékfolyók árhullámainak nagyságától, egyidejűségétől. Ezt a csapadékhullás területi sorrendje, kiterjedtsége és haladási iránya szabályozza. Az árhullám a közelmúlt árhullámai közül leginkább a 2002. augusztusira hasonlít. Kialakulása újból felhívja a figyelmet arra, hogy a Dunán jelentős, sőt katasztrofális árhullám is létrejöhet még olyan időszakban is, amikor a hóolvadás szerepe elhanyagolható. 2013. május végén-június elején a szinte helyben forgó ciklon közel egy időben adott csapadékterhelést a bajor Felső-Dunára, az Inn vízrendszerére, valamint a felső-ausztriai mellékfolyókra (Traun, Enns). Ennek következtében a június 2-án a németországi Ulmnál (2587 fkm), mintegy 3500 m-Vs vízhozammal tetőző Duna tetőzésének időpontja 40 órával „késett” az alatta 30 kilométerre levő passaui tetőzés időpontjához viszonyítva, vagyis a lejjebb lévő folyószakaszon az árhullám jóval hamarabb tetőzött. Ennek oka az volt, hogy a Dunába Passaunál beömlő Inn folyó a torkolat fölött már történelmi csúcsokat döntve, közel 6000 m-Vs vízhozamot szállított a június 3-i (14 órás) tetőzésénél. Az Inn által fel- és visszaduzzasztott Duna Passaunál június 3-án 18 órakor 1289 cm-rel tetőzött. A nyugat-ausztriai Alpokban az előzőekkel egyidejű nagycsapadék rendkívüli áradást okozott az Enns és a Traun folyókon, amelyből június 2-án estétől a Dunán - az Inn betorkolása alatt mintegy 100 kilométerrel, s a passaui tetőzés előtt fél nappal — intenzív áradás kezdődött. A bajor Felső-Duna és az Inn árhullámai (befolyásolva az Enns és a Traun árhullámaival) még 330 km-el lejjebb, Hofkirchennél (2257 fkm) is kettős tetőzésű dunai árhullámot eredményeztek. Összegezve, a Duna 2013-as júniusi árhulláma három fő részből állt össze: a felső-dunai árhullámból, az Inn áradásából, valamint a felső-ausztriai mellékfolyók (Enns, Traun) árhullámaiból. Ezek a közel egyidejűleg lehullott, árhullámot kiváltó csapadékok — a levonulási időkülönbségek miatt - a Dunán, a vízfolyás szerinti távolságnak megfelelő időeltolódással (1-1 nappal) terhelték a Duna vízhozamát. Az osztrák vízierőművek az előürítés után teljes nyitás mellett engedték át az árhullámokat, de szerkezeti hatásuk — a meder természetes szerepe mellett — erősen transzformálta azokat. A Duna ausztriai alsó szakaszán gyakorlatilag már egybeolvadt a felső-ausztriai mellékfolyókból és az Innből származó árhullám. Kienstocknál június 4-én 18 órától másnap reggel 6 óráig tetőzött a folyó, a számított vízhozam 11,1 ezer mö/s volt. Bécs fölött, a Korneuburgi vízerőműnél június 5-én 16-22 óra között, 11 ezer m3/s-al következett be a tetőzés (itt 2002- ben 10400 m3/s volt a maximum, de a tetőzés akkor rö- videbb ideig tartott). A levonulási adatok arra mutattak rá, hogy a magasság mellett a tartósság is meghaladta a 2002- es árhullámét, illetve az ellapulás mértéke csekély volt.
