Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Települések - Dunaújváros
Baracs A Fejér megye délkeleti csücskében, a mezőföldi kistérség déli részén található település és környéke már az ókorban is lakott hely volt. Itt állt egykor az Annamatia nevű római katonai tábor. A település első okleveles említése Roroch alakban 1276-ban bukkan fel. A mai település Apátszállás nevű részén egy Árpád-korból származó temetőt és a mellette lévő templom romjait is feltártak. 1850 táján e romok köveiből épült fel a falu mai temploma is. Jóllehet a puszta benépesülése 1774-ben indult meg, az igazi áttörést csak a 20. sz. elején megindított közigazgatási lépések jelentették, amikor Baracs több tanyából és pusztából szerveződött önálló faluvá. Az 1940-es években számos sokgyermekes, földműves család költözött a faluba, hogy új életet kezdjen. Ehhez házat és több, kisebb parcellát is kaptak segítségül a községtől és a magyar államtól, azon belül a Földmívelésügyi Minisztériumtól. 1943 szeptemberében különvonat hozta ide, a ciszterci rend előszállási birtokára, a mai Apátszállásra a Borsod és Heves megyéből származó telepes családok első csoportjait. A község mind a mai napig lényegében két településrészből áll, a kisebb lélekszámú Templomosból, és a falu központi részét képező, sűrűbben lakott Apátszállásból. A falu környékének vizeit a Kokasdi-ér ill. annak befogadója a Nagyve- nyim-Baracsi-ér szállítja a Dunába. A község a KDTVIZIG működési területén található. A Dunai Vasmű 1950-es évekbéli megépülése jelentős változásokkal járt. Egyrészt megindított egyfajta elvándorlást, másfelől munkalehetőséget biztosított az itt élők számára. A községnek jelentős tartalékai vannak idegenforgalmi szempontból. A Dunára nyúló területe a kisapostagi part üdülőövezetével határos, ahol üdülőtelep épült. Nevezetessége az egész évben működő ba- racsi Halászcsárda. 60. Baracs - önkormányzati védekezés A veszélyeztetett ingatlanoknál az ideiglenes védmű megépítését — a területileg illetékes vízügyi igazgatóság műszaki tanácsadásával és műszaki irányításával - az önkormányzat megoldotta. A KDTVIZIG elvégezte a tetőző vízszintek bemérését. Dunaújváros A Duna jobb partján húzódó 50-60 m magas löszfalat csak két helyen szakítja meg tágas mellékvölgy. Ez indokolja az itteni település kialakulását is, hiszen itt nyílott út az élővízhez és az átkeléshez. Az 1951-ig Dunapentelének nevezett település vidéken az emberi jelenlét nyomai - a régészeti ásatások adatai alapján - az őskorig vezetnek vissza. A későbbiek során az itt kiépült Intercisa nevű római katonai tábor a hozzá kapcsolódó polgárvárossal együtt jelentős szerepet játszott a római birodalom keleti határának, a limesnek a barbár támadások elleni védelmében. Az Árpád-korban is létező település valószínűleg kora középkori, mára már elpusztult Szalki-szigeti kolostorának görög védőszentjéről, Szt. Pantaleonról kapta a nevét. Első említése 1329-ből származik (Penteley). Pentele falu 1541-től 1688-ig volt török uralom alatt, a 15 éves háború alatt pedig a lakosság teljesen kipusztult, vagy elmenekült. Az újratelepítés során előbb rác, majd magyar lakosság kezdett új életet a faluban, s megindult a térség fejlődése is. 1830-ban a község jogot szerzett évente négy országos és hetente két hetivásár tartására, majd 1833-ban az uralkodó mezővárosi rangra emelte. A kiegyezést követő közigazgatási átrendezések során 1870-ben Dunapentelét a nagyközségek közé sorolták. Amikor a Duna Rácalmás-paksi szakaszát 1904-ben szabályozták, akkor a víziút biztonságát is megteremtő munka keretén belül téli kikötőt is építettek Dunapentele számára, ami javította a térség gazdasági felemelkedésének feltételeit. A település az 1940-es évek legvégén került az országos érdeklődés középpontjába, amikor politikai határozat született egy új, gigantikus vaskohászati kombinát és a hozzá kapcsolódó lakótelep felépítéséről, amelynek célja az volt, hogy megteremtse a hazai szocialista nehézipart. A nagyszabású építkezésekkel együtt 1951-ben a település nevét is megváltoztatták Sztálinvárosra (1961-ben pedig Dunaújvárosra). A Sztálin Vasműből Dunai Vasmű, majd Dunaferr Rt. lett, amely ma is az ország egyik legjelentősebb ipari vállalatcsoportja, s nagy szerepe van abban, hogy a város az elmúlt évtizedekben megtalálta reális helyét az ország gazdasági-kulturális életében és a Mezőföld keleti részének jelentős központjává vált. Dunaújváros őrzi történelmének emlékeit. Megtalálhatók itt a római kori település, Intercisa romjai és az egykori római fürdő maradványai, valamint a város lakosságának vallási összetételét is megjelenítő Ráctemplom, az Óvárosi római katolikus templom, az Evangélikus templom, valamint a Református templom. Megbecsültségnek örvend a Kovácsmúzeum és a Papírgyár Üzemtörténeti Gyűjteménye. A közel 50 ezer lakosú nagyváros és térsége a KDTVIZIG működési területéhez tartozik. 58. Dunaújváros - önkormányzati védekezés A Szalki-szigeten lévő objektumok bevédéséhez a területileg illetékes vízügyi igazgatóság műszaki tanácsadást, műszaki irányítót biztosított, elvégezte a tetőző vízszintek bemérését. A Duna ártere apadáskor Szigetcsépnél NEVEZETES ÁRVIZEINK Az 1999-es évben is folytatódott az előző években megindult nedves periódus: alig négy hónap elteltével ismét rendkívüli méretű árhullám alakult ki és vonult le a Bodrogon és a Közép-Tiszán. Március elején a Tisza minden egyes mellékfolyóján különböző méretű árhullám indult el. A Bodrog sárospataki vízmércéjén az áradás 111 éves rekordot, az 1888-ban mért addigi legnagyobb vízszintet döntötte meg. Ez a rendkívüli árhullám annak ellenére alakult ki, hogy a vízgyűjtő területre a hóolvadás során - csaknem hat héten át - jelentősebb mennyiségű eső hullott volna. A Tisza és a Bodrog árhulláma egyidőben érte el Tokajt és ott egymásra halmozódtak. Tokaj és Csongrád között az árhullám tetőző vízszintje minden szelvényben meghaladta az eddig észlelt maximumot, helyenként 65—75 cm-rel.
