Szlávik Lajos: Szembenézünk az árvizekkel - a 2013. évi árvizek és belvizek krónikája (2013)
Települések - Dunaszentpál
Magassági biztonság Az árvízvédelmi töltés védelemre alkalmas koronaszintje és a mindenkori folyó-vízszint (esedeg valamely mértékadó árvízszint) közötti magasság- különbség. Gondolatok a folyószabályozás dunai és tiszai sajátosságairól A hazai folyószabályozás története nem mutat teljesen egyenes vonalú fejlődést, s ennek megfelelően a Duna és a Tisza szabályozásának műszaki és gazdasági körülményei, az események időrendi kifejlődése sok tekintetben eltérnek egymástól. A dunai és a tiszai árvizek kialakulásának sajátosságai, az uralkodó birtokstruktúrák jellege, a gazdasági fejlettség és az ebből származó kényszerítő erő, amely a vízszabályozások megkezdése irányában hatott (vagy éppen nem hatott!), egyfajta gondolkodásmód, amely bizonyos mértékig megkülönbözteti a dunántúli és a Tisza-vidéki embert. Mindezek, valamint számtalan egyéb tényező hatása is közrejátszott abban, hogy a Duna-völgyben a társulati mozgalom csak jóval később fejlődött ki, mint a keleti országrészben. A dunai társulatok által működtetett árvédelmi rendszer — amibe a társulati véderők felkészültségét is beleértjük - a 19-20. század fordulóján még kevésbé volt olyan kifejlett, mint az Alföldön. Mindehhez jellemző példaként azt a vízrajzi sajátosságot is hozzá lehet tenni, hogy különösen nedves időszakokban a Duna völgyében nemcsak a belvizeket kellett levezetni, hanem a kavicsos talajból feltörő vizeket is, szemben a kötöttebb talajú Tisza-völggyel, ahol a szivattyúzás ilyen esetben hetekig tartott, míg a Duna mentén sokszor hónapokig is elhúzódhatott. Leterhelés Homokzsákok sorának a töltés mentett oldali rézsűjére, vagy a szivárgó víz által fenyegetett fedőrétegű terepszakaszra helyezése a töltés, vagy fedőréteg állékonyságának növelésére. A leterhelés (bordásán rakott homokzsákok, leterhelő szőnyeg) vízáteresztő képessége nem lehet kisebb az árvízvédelmi töltésénél. DunaszentpáI - Szt. Péter és Pál templom 14. Dunaszentpál — önkormányzati védekezés Összességében 6030 méter hosszú védmű épült meg a település védelmében. A védműveket négy egymáshoz kapcsolódó szakaszban földműként (4295 m) építették, illetve homokzsákból (1735 m) alakították ki. Felhasznált főbb anyagok: földmunkához, ill. töltésépítéshez földtömeg kb. 38000 m3; homokzsák: 560000 db; kavics (leterheléshez és útjavításhoz): 450 m3; műanyag fólia a vízoldali takaráshoz: 16150 m2. Dunaszentpálon épül az ideiglenes védmű Dunaszentpál A település első okleveles említése 1391-ből származik Zenthpal néven, mint a Héderváry grófok birtoka. Elnevezése templomának védőszentjéről származik. Hogy más hasonló nevű településektől meg tudják különböztetni, a Dana nevet a 18/19. századforduló táján ragasztották hozzá. A török háborúk másfél évszázadát erősen megszenvedte a falu, a 16. sz. végén egyszer fel is égették a települést. A terület birtokosai a megcsappant lakosságot a 17. sz. végén szlovák (tót) földművesekkel egészítették ki. A „tótok” a falu északi részén telepedtek le, ezért ezt a részt a 17. században „Tótszer”-nek, a templom környékét pedig „Magyarszer”-nek hívták. Hosszú, békés időszak után 1809-ben, a napóleoni háború idején francia csapatok szállták meg a falut. A szigetközi község lakóinak életét az áradások gyakran megkeserítették (1783-ban és 1789- ben súlyos árvíz öntötte el a települést és környékét), ugyanakkor az árvizek kedveztek a rét- és legelőgazdálkodásnak, s az emberek az ármentes szinteken foglalkoztak növénytermesztéssel. Azonban nem csupán a túlzottan magas, hanem az alacsony vízállás is károkkal járt. 1854- ben pl. az aszályos nyár miatt még a hajózás is veszélybe került. A gőzhajózás 1860-ban történő bevezetése kedvezőbb közlekedési helyzetet teremtett, ugyanakkor a hajóvontatásból élők munkáját feleslegessé tette. A mezei gazdálkodás helyzetét a 19. század végén a Szigetközi Ármentesítő Társulat által végrehajtott töltésépítések és az állami Duna-szabályo- zás nagyban javította. Ezt követően egészen 1954- ig nem volt errefelé komoly áradás. Az áradásoktól mentesített öntéstalajon jó minőségű zöldségféléket és gabonanövényeket lehet termeszteni. A falu a második világháború után vált újra önállóvá, ugyanis 1926-ig Győrzámollyal, 1926- 1945 között pedig Dunaszeggel volt közös igazgatás alatt. A közel 800 lelkes község térsége az EDUVIZIG működési területéhez tartozik. A Szt. Péter és Pálról elnevezett templom — a korábbinak a helyén — 1847-ben épült, ám 1876- ban, egy árvíz után szinte teljesen újra kellett falazni. 2010-ben nagy anyagi áldozatvállalással külsőleg teljesen felújították. 148
