Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. december
Sátoraljaújhely (németül Neustadt am Zeltberg; szlovákul Nővé Mesto pod Siatrom) A Zempléni hegyvidék északkeled részében, a Bodrogköz és a Hegyalja találkozásánál, a Ronyva- patak mellett fekvő település első írásos említése „Satureleu” 1261-ből származik, de története sokkal korábbi időkben vette kezdetét. Nevét a közeli Sátor-hegyről kapta, eredetileg Sátorhalmának hívták. A tatárjáráskor a település elpusztult, a túlélők — mivel ezt a lakóhelyet a Bodrog és Ronyva gyakori áradásai is állandóan veszélyeztették — nem építették újjá. Az új település („nova —villa”) helyéül a Ronyva-patak jobb partját választották, a Sátorhegy tövénél. A középkorban, és a török hódoltság idején is sokszor került az egymással hadakozó főurak, török-magyar és császári csapatok harci cselekményeinek középpontjába. Történetéhez olyan családok nevei fűződnek, mint a Perényiek, Pálóczyak, Rákócziak, vagy az újabb korban a Kazinczyak. Az itteni lakosoknak a Ronyván négy vízimalma is működött. 1640-ben az Újhelyi Oremus szőlő présházában Sepsi Laczkó Máté páter készítette az első aszúbort. Kereskedelme a 18. században megtelepedett görög és zsidó kereskedők irányítása alatt fejlődött és túlnőtt a mezőváros határain, úgyhogy a század közepén Zemplén vármegye végleges székhelyéül jelölték ki. Amikor 1871 -ben a mezővárosi rang az egész országban megszűnt, Sátoraljaújhely nagyközséggé alakult, majd 1899- ben rendezett tanácsú városi rangot kapott. A lakosságot 1739-ben pestis, 1831-ben kolera, 1834-ben földrengés, 1845-ben árvíz pusztította. A 19. század utolsó harmadától a városban folyam- és kultúrmérnöki hivatalok is működtek egészen 1948-ig. Itt volt a Bodrogközi Tiszaszabályozási Társulat székhelye is. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében Újhely határvárossá lett. A város közel 2000 hektár területtel, egy iparteleppel, és egy vasútállomással lett szegényebb, bővülést csak a 20. sz. vége jelentette, 1981 óta a városhoz tartozik Rudabányácska, Széphalom és 1985 óta Károlyfalva is. Sátoraljaújhely továbbra is a megye egyik kulturális központja és a turisták számára is vonzó. Építészeti örökségéhez tartozik — többek között — a álos-piarista templom és rendház, a barokk stílusú Waldbott-kastély, az ugyancsak barokk városháza (a korábbi megyeháza, benne a 18-19. századi levéltár). Ugyancsak itt működik a város egyik nevezetessége a Zenélő szökőkút. A Bodrogköz, a Hegyköz és a Hegyalja tájegységeket összekötő város népessége napjainkban 18000 fő. A Nagykunsági árvíztározó A Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztése (V'i'l) program része, a tározórendszer egyik fontos láncszeme a még 2003- ban előirányzott Nagykunsági árvíztározó. Alapterülete 40 km2, tározótérfogata 99 millió m3, feltöltött állapotában átlagos vízmélysége 2,5 m. A tározótöltés 25,5 km, ebből mintegy 9 km a Nagykunsági öntöző főcsatorna jobb parti meglévő töltésének magasítása, 16,5 km új töltés, melyből a magasparti szakasz hossza 6,5 km. A Tiszával való összeköttetését egy 3,5 km hosszú, a két partján töltésezett töltő-ürítő csatorna biztosítja. A Tisza bal parti töltésében elhelyezett feltöl- tő-leüritő műtárgy 2 db 6 m széles, 6,8 m magas nyílással épült, amelyeket 2-2 db elektromechanikus mozgató berendezéssel kiemelhető szegmenstábla zárja le. A feltöltés legnagyobb vízhozama 150m3/s, a leürítésé 75m3/s. A táblák mozgatási sebessége (a tábla alsó élére vonatkozóan) kb. 20 cm/perc. (A teljes nyitási idő kb. 30 perc.) A tározó teljes feltöltéséhez körülbelül 10-12 nap szükséges. A vizet előre láthatólag egy hónapig kell majd itt visz- szatartani, a leürítés várhatóan 15-20 napot vesz igénybe. Az ünnepélyes alapkőletétel 2009. szeptember 24- én volt, a létesítmény-komplexum 3 és fél év alatt készült EU források igénybevételével. 2010. december 4-én 07 órát megelőző 72 órában lehullott csapadék, mm-ben A Duna-medence csapadéktérképe Forrásadatok: OMSZ Nyárádi Hartl Ede 1822-1895
