Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. december
A Tisza-Dunavölgyi Társulat (TDT) megalakulása és szerepe A Duna völgyében a 19/20. századok fordulójára felszaporodott ármentesítő és belvízrendező társulatok csak 1909-ben alakították meg érdekképviseleti szervezetüket, a Dunavölgyi Vízitársulatok Szövetségét. Az első világháborút Magyarország számára lezáró trianoni békeszerződés gyökerében változtatta meg az ország vízrajzi helyzetét, s ezzel együtt a társulati struktúrát. A korábbi 79 vízszabályozási társulatból 31, a 128 vízhasználati társulatból pedig csak 48 maradt az ország újonnan megállapított határai között. Számos társulat működési területét a határok kettévágták, s így — főleg az Alföld vidéke — nagymértékben kiszolgáltatottá vált az utódállamok vízügyeket komolyan vevő, vagy éppen elhanyagoló magatartásának. A vízitársulatok fejlődését, a kibontakozás lehetőségét az 1923:XL. te. megjelenése segítette, amely az ármentesített területek termőképességének fenntartására és továbbfejlesztésére a Tisza- és a Duna-völgyi érdekeltségeket a közös Tisza- Dunavölgyi Társulatba tömörítette. A törvény kötelezte az ármentesítő társulatokat, hogy az érdekeltségi területükön található belvizeket is levezessék, sőt: a miniszter feladatukká tehette az árterükön kívül eső olyan magasabb fekvésű területek belvizének levezetését is, amelyekről a vizek gazdaságosan csak a társulati ártéren keresztül voltak el távolíthatók. A víztársulati mozgalom a két világháború közötti időben az árvíz- és belvízvédekezés első számú pillére volt. A töltések és gátak tökéletesítésében, valamint a vízlevezető csatornarendszerek fejlesztésében és fenntartásában meghatározó szerepük volt. Munkájukat sokszor tették próbára a csapadékosabb időjárás következtében beköszöntő árvizek és belvizek. Az 1940-es évtized elején egymás után következő nedves esztendők megmutatták a társulati rendszer fogyatékosságait is. A II. világháború után bekövetkezett társadalmi rendszerváltozás, ezen belül elsősorban a földosztás megpecsételte a társulati mozgalom sorsát. A földreform megváltoztatta a társulatok érdekeltségi alapon szerveződő rendszerét. A nagybirtokok megszüntetésével a társulatok tartóoszlopai dőltek ki. A sok, földhöz jutott korábbi nincstelen paraszt nem volt képes az ártéri jutalékot fizetni, ezzel a társulatok pénzügyi alapja semmisült meg. Az állami támogatás rendszeressé válása pedig megérlelte és megerősítette a társulatok államosítására vonatkozó kormányzati elképzelést. A Tisza-Dunavölgyi Társulatot 1948 nyarán államosították. XL TÖRVÉNYCIKK a Tisza-Dunavölgyi Társulat alakításáról. (AüiirdeCéac elrendeltet«* RTJ&évi decomliur tad 13-án. — Kihirdetetett az • Országos Tűrvéoytir«-bau 11)23. évi december hú 16-án.) 1- sAz 1884 : XIV. t.-c. II fejezetének rendelkezései érceimében mükötlü Tiszuvőlgyi Társulat helyett, valamennyi hazai vizrtmdező táraidat közös ál-dekeinek gondozására Tisza—Dunavölgyi Társulatot kell alakítani. 2- §• Az 1884: XIV. t.-c. II. fejezetének rendelkezései a jeleu törvény értelmében megfelelően irányadók a létesülő Tisza—Dunavölgyi Társulatra, amellyel szem- ben mind a Tisza, mind a Duna és mellékfolyóik völA TDT alakításáról szóló 1923. évi XL. törvénycikk kezdő sorai a Társulat pecsétjével Ellennyomó zsilip Az ellennyomó medence vízszintjét szabályozó (második) zárószerkezet az árvízvédelmi töltésbe épített felvízi zsilip tehermentesítésére. A Kvassay-zsillp A Szolnok belterületi (Csáklya úti) partcsúszás ideiglenes hullámverés elleni védelme 278
