Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. december
December 1-7. December 1., szerda A KÖRKÖVIZIG árvíz- és belvízvédelmi készültségeket rendelt el és védekezési munkákat végzett, amelyek áthúzódtak 2011-re. December 2., csütörtök 7:00 A DDKÖVIZIG a 05.01. Drávamenti belvízvédelmi szakaszán december 2. 7:00 órától december 14. 14:00 óráig belvízvédekezést végzett (I. fok). December 3., péntek A mai naptól 2011. június 30-ig Dr. Csonki István, a KÖDUKÓVTZIG igazgatója, mint a kormánybiztosság állami felügyelője irányította a vörösiszap szennyezéssel összefüggő, a MAL Zrt. műveleti területén belül folyó ösz- szes vízelvezetési és gátépítési munkát. 2010. december 2-án 07 órát megelőző 24 órában lehullott csapadék, mm-ben Országos Vízjelző Szolgálat Forrásadatok: OMSZ A Duna-medence csapadéktérképe A KDVKÖVIZIG belvízvédelmi készültséget rendelt el és tartott fenn 2011. március 11- ig a 02.02. Észak-Duna-völgyi és a 02.03. Ráckevei- (Soroksári-) Duna menti belvízvédelmi szakaszokon. A FETIKÖVIZIG árvízvédekezési tevékenységet végzett (december 23-ig.) December 6., hétfő Az ATIKÖVIZIG árvízvédelmi készültséget rendelt el és védekezési munkákat végzett (2011. január 31-ig). December 7., kedd 14:00 A NYUDUKÖVIZIG a Rába áradó vízállására tekintettel a 06.02. Körmendi ár- vízvédelmi szakaszra elrendelte az I. fokú ár- vízvédelmi készültséget. Az I. fok készültséget december 11-én 14:00 órakor megszüntették. A NYUDUVIZIG helyi vízkár védekezéseket folytatott a Kerka és a Sárvíz patakokon és a Zalán (december 13-ig). Nyárádi Hartl Ede, a tiszai „árvíz hajós” A Tisza-tó napján, 2010. május 13-án új történelmi-turisztikai látványossággal gazdagodott a Tisza-tó. Ekkor avatták fel ugyanis az Óhalászi emlékhelyet, melynek múltja és jelene egyaránt kuriózum a magyar vízügyben és településtörténetben. Az Ohalászi emlékhely ugyanis egy valamikor létezett településnek, Tisza-Halásznak állít emléket. A falut — mely az egri püspökség legkorábbi birtokai közé tartozott — 1876-ban egy tiszai áradás pusztította el, s többé nem épült újjá. Utódtelepülése a mai is létező Űjlőrincfalva lett. Az Óhalászi emlékhely átadása után született meg az ötlet, hogy készüljön el Tisza-Halász - Űjlőrincfalva monográfiája. A kutatás közben vízügyi szempontból is érdekes adalékok kerültek napvilágra. A tragikus árvíz után a üsza- halásziakat a szatmári püspök, dr. Schlauch Lőrinc költöztette ki felső-magyaradi birtokára - innen az új település neve: Lőrincfalva - ám azokban a hetekben, hónapokban a faluban élők megmentője a szomszédos Sarud községben tartózkodó és a szatmári püspöktől földet bérlő Hartl Ede volt Hard Ede Temesváron született 1822-ben. Ácsmesterből képezte magát építőmesterré. Nevéhez kötődik a szabadságharc lezajlása után a Temesvár - Magyarfehértemplom közti vasútvonal kiépítése. Ennek költségelszámolása alkalmával találkozott Bécsben, 1859-ben Hász János szatmári püspökkel, akitől bérbe vette a szatmári püspökség tísza- nánai uradalmát. Hard Ede az 1876-os pusztító árvíz idején önzedenül mentette a lakosokat, úgy is, hogy a gát átvágásával saját földjei felé terelte a vizet, úgy is, hogy később az élelem és fedél nélkül maradt lakosok életkezdését saját anyagi javaiból segítette. 1880-ban Heves vármegye felterjesztésére Ferenc József nemesi ranggal és a nyárádi előnév használatának jogával tüntette ki a tiszai falvak "árvízi hajósát."
