Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. május
Ürítik a Lázbérci-tározót Árad a Pándzsa-patak is (ÉDUKÖVIZIG) Zichy Ferenc királyi biztos jelentése a Sárvizén, Sión és Kapóson végzett munkákról TÖRTÉNETI ELŐADÁSA, azoknak, mik a' Sárvíz, Sió és Kapos folyóvizek' mocsárjainak kívánt sikerrel teendő kiszárítására, az erre kegyelmesen rendelt királyi biztoságnak igazgatása és intézetei által elhatároztattak, történtek és végrehajtattak. Kapos-vízj fő csatorna' hossza 61,000 vont öl, szélessége 9 öltől 3 ölig, méllysége 3 ölről 2 ölig tart. Homok-hárító hegyoldali csatornája a Társaságnak 12,000 öl hosszú, két vagy három öl széles, egy öl mély, végig töltéssel ellátva a' völgy felől. A.’ Kapos vízi főcsatorna írtózjató akadályok köz} volt ásható híg sárban, mivel természeti vízágy nem lévén a’ völgyben, az egész Kapos víz tömegét minden nyáron a' munka alatt húsz hétig »agy tavakban fel kellett tartoztatni tizennégy helyen költséges áttöltésével az egész völgynek, üzen munka méyj nagy erőlködéssel 1821-1835 évig biztos foganattal elkészült, és ezt a' sok áldozati jótétemények' emlékére Zichy- csatornának, 's a! Társaság magát Zichy-csatornai Társaságnak közmegegyezéssel nevez}. Tizen munkáknak és költségeknek gyümölcsei e' következendők : a) Hogy az épen ezen vizektől elöntetett 86,000 holdra [kb. 500 km2] terjedő birtokok már részint müvelhetőkké lettek, részint folytatván a' munkát, azzá fognak tétetni, jelesen a! Sió vizének a Kapóssal való összefolyása körül, a! hol még három eszz tendő előtt tavak és mocsárok voltak, mármostgyöngyö- rű réteket lehet látni, mellyeket az idén is háromszor kaszálhattak.. ” Költ Posonyban november' 12-én 1825. Gróf Zichy Ferencz mk. királyi biztos Elhabolás Part vagy földtöltés elsodrásos rongálódása a víz (folyó, patak, csatorna, tározó, tó) hullámzó mozgásának hatására. Az elhabolást előidéző hullámverés mértéke a szél erősségével, a víz mélységével és a hullám meghajtási hosszával arányos. A „közerő” alkalmazása a társulati árvédekezés rendszerében Az első világháború előtti Magyarországon, ha nem bírt a folyó támadásával a begyakorlott társulati „haderő”, akkor kirendelték a közerőt, amelyben azután a vízár által fenyegetett települések minden épkézláb lakójának helye volt. Az előírás szerint, ha a folytonosan növekvő árvíz felszíne a védtöltés koronájához közeledett, vagy a gát annyira megrongálódott, hogy a meglévő eszközökkel már nem volt remény a megtartására - akkor a védelem felelős vezetőjének (a helyszínen tartózkodó társulati megbízottnak vagy a közigazgatási tisztviselőnek) jogában állt a közeli lakosok, birtokosok tulajdonában lévő vagy a helységekben talált anyagokat, szerszámokat lefoglalni, és azokat a védelemhez felhasználni. Úgyszintén joga volt kirendelni a veszély helyére az érintetteket, összes munka- és igavonó erejükkel együtt, s velük végeztetni a szükséges védmunkát. Ez volt az ingyenes közerő. A társulatok persze húzódoztak a közerő igénybevételétől, hiszen az emberek az adott helyzetben inkább családjuk és ingóságaik mentésével voltak elfoglalva, semmint a gát erősítésével. Ráadásul a törvény szerint a védekezés ideje alatt a társulatnak kellett élelmeznie őket, márpedig a tapasztalat azt mutatta, hogy az ingyenes közerő mozgatására és táplálására kifizetett költségek nem álltak arányban a csapat teljesítőképességével. Fizetett közerő is létezett, de velük csak végszükség esetén egyezkedett a társulat vezérkara. Akkor már nagyobb segítséget jelentett a katonaság igénybevétele. Őket akkor „riasztották”, ha nem tudtak begyakorlott munkásokat szerezni a védekezéshez, illetve ha a kellő fegyelmet nem lehetett fenntartani. A katonaság segítségének azonban szigorú feltételei voltak. Ugyanakkor az ő költségeiket is meg kellett téríteniük a társulatoknak. NEVEZETES ÁRVIZEINK 1964. március-áprilisában — 16 évvel az 1947/48-as szilveszteri árvíz után — ismét jelentős árvíz alakult ki a Tiszán és mellékfolyóin. A Tisza és a Szamos árhulláma Vásárosna-ménynál találkozott és magas meder- teltséget eredményezett. Erre érkezett a Bodrog árhulláma (Bodrogszerdahelynél 32 cm-rel az LNV felett tetőzött). Tiszalök és Polgár között ugyancsak az addigi maximumokat meghaladó tetőzések alakultak ki. A Szolnok— Csongrád közötti szakasz vízszintjeit kedvezőtlenül befolyásolták a késedelmesen megnyitott nyárigátak.
