Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Szlávik Lajos: A szerkesztő előszava
A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA Az 1879-ben alapított Vízügyi Közlemények szerkesztői a kezdetektől fogva nagy gondot fordítottak arra, hogy a jelentős árvizekről, belvizekről, azok lefolyásáról, szakmai tapasztalatairól mindenkor részletes beszámolót, elemzést közöljenek. E tanulmányok, ismertetések fontos forrásmunkái a védelmi rendszer jövőbeli fejlesztési irányai és módszerei meghatározásának, új szervezési megoldások alkalmazásának, az új védekezési anyagok, eljárások és technológiák elterjesztésének. A Vízügyi Közlemények a maguk idejében minden korábbit meghaladó, rendkívüli mértékű 1940. évi országos, 1954. évi és 1965. évi dunai, az 1970. évi, 1998. évi és 2001. évi tiszai árvizek történéseit és tapasztalatait különszámban mutatta be. Ezt a hagyományt kívánjuk folytatni a 2013. évi dunai árvíz részletes bemutatásával. Egy-egy jelentősebb árvízi esemény mindig fontos alapot jelentett, indítékot szolgáltatott az árvízvédelem fejlesztéséhez. így volt ez már a 19. században is, amikor pl. a Tisza szabályozás megkezdését az 1816., 1830. és 1845. évi árvizek indították el, majd pedig az 1855., 1867-68., 1879., 1881., 1888. évi - rendre katasztrofálisnak tekinthető - árvizek adtak egy-egy lökést a fejlesztések folytatásához, kiteljesítéséhez. De nem volt ez másként a 20. században sem. Az 1913. évi árvíz hatására kezdődött meg - viszonylag későn - a Tisza-Szamos-köz ármentesítése. Az 1932. évi árvizet követően kezdték meg (és 1937-re fejezték be) a Borsodi nyílt ártér begá- tolását, az utolsó olyan ármentesítési beavatkozást, amely lényegesen csökkentette a folyó hazai nyílt árterületét. Az 1947-48. szilveszteri felső-tiszai árvízkatasztrófának közvetlen következményei voltak a vízügyi szolgálatra nézve is: indokot, hivatkozási alapot nyújtott a szolgálat átszervezéséhez, a társulatok államosításához. Az 1964. és 1966. évi árvizeket követően lényeges fejlődés következett be az árvízvédekezési munkák technikai-technológiai színvonalában. Az 1965. évi dunai és az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz adta meg a végső lökést ahhoz, hogy új alapokra helyezzék a mértékadó árvízszintek meghatározását. Az 1974., 1980. és 1981. évi Körös-völgyi árvizek a védelmi rendszer új fejlesztési stratégiájának kidolgozását és megvalósítását - az árvízi szükségtározók alkalmazását - váltották ki. Az 1998- 2001. közötti időszak árvizei indították el a tiszai árvízi fejlesztések új programját, a Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztését. A 2013. júniusi dunai árhullám - mint minden, kiugróan nagy árhullám - több szempontból, több jellemzőjét tekintve is egyedi volt. Az árhullámnak a magyar folyószakaszra való érkezésétől Bajáig a tetőzés mindenhol több deciméterrel meghaladta az eddigi maximumokat, Esztergom fölött a 2002-es, ez alatt
