Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Márfai László: A 2013. évi dunai árhullám kiváltó okai és a vízhozamok alakulása
48 Összefoglalóan elmondható, hogy a maximális vízmennyiségek összegére nem volt érzékelhető hatása a Bősi vízlépcsőnek, de a megosztásnál a dunacsúni duzzasztó elérte a tervezett maximális vízemésztést. A Nagyhajósnál június 7-én éjfélkor bekövetkezett 907 cm-es tetőzés 32 ernes növekedést mutatott a korábbi, 2002-es LNV-hez képest. Ezzel összhangban a vízhozam mért maximuma 10100 m3/s volt. A rendszeres vízhozammérések alapján jól kirajzolódik a magyar szakaszra érkező, egységessé váló árhullám vízhozam idősora, melynél az áradó szakaszon csak kisebb hullámzást okozott a tározók elöürítése és az osztrák mellékfolyók korai áradása (8. ábra). Márfai László Vízhozam idősor, 2013 8. ábra. 2013. évi vízhozam-idősor a Duna vámosszabadi szelvényében Az átfolyó teljes vízhozamtömeg ennek alapján 7,7 km3, az alapvízhozam levonása után az árhullám nettó tömege 4,5 km3 volt. A Duna magyar szakaszán ezzel a terheléssel lehetett számolni, mivel a szlovákiai mellékfolyók (Garam, Vág, Ipoly) csapadék hiányában csak minimális alapvízhozamot hoztak. Külön meg kell jegyezni, hogy a 2006-os árhullámnál - mikor jelentősebb árhullámok jelentkeztek az említett mellékfolyókon - a Vág torkolatától több tíz kilométerre is visszaduzzasztott a Duna. A Vág árhullámának nagy része medertározásként jelent meg, amit főleg az apadást lassító tényezőként lehetett számításba venni. A közvetlen mérések és a tapasztalt hatások alapján kijelenthető, hogy a szlovákiai mellékfolyóknak - kivéve az egyidejű extrém nagyságú, rendkívül kis valószínűségű árvizeiket, mint amilyenek 2006-ban fordultak elő (lásd a 67. oldalon lévő 8. ábrát) - a legnagyobb dunai tetőzésekre csak igen mérsékelt a hatása.
