Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Márfai László: A 2013. évi dunai árhullám kiváltó okai és a vízhozamok alakulása
A Győr-Baja közötti szakaszon ezt követően a mederhidraulika szabályai érvényesültek, azaz a meder és hullámtér geometriája és vízvezetési állapota határozta meg az árhullám levonulását, alakjának módosulását. A levonulási adatok arra mutattak rá, hogy a magasság mellett a tartósság is meghaladta a 2002- es árhullámét, illetve az ellapulás mértéke csekély volt. A magyar szakaszon az árhullám elég jól követte a 2002-es korábbi nagy árhullám levonulásának formáját, de a sokkal nagyobb víztömeg a szokásos ella- pulást nem eredményezte. A kialakult tetőző vízszint a folyónak az országba való belépésétől kezdve Bajáig mindenhol több deciméterrel meghaladta az eddigi maximumokat, Esztergom fölött a 2002-es, ez alatt Adonyig a 2006-os, majd a 1965-ös LNV-ket {lásd a 62. oldalon lévő 1. ábrái). Nagybajcsnál az árhullám még jól látható meredek felfutással kezdődött, de a magyar Alsó-Dunán már mindhárom eredő árhullám egybemosódott, sőt a kisebb dunai utó-áradás is csak az apadás elnyúlását tudta kiváltani. A Baja alatti szakaszon a korábbi LNV értéke az 1965-ös árvíz alatt alakult ki (mivel akkor egy jelentős árhullám vonult le a Dráván). Ez utóbbi rámutat arra, hogy a magyar Alsó-Duna meghatározó tényezője a Dráva, amely ritkán előforduló nagy árvizeivel akár Dunaújvárosig visszaduzzaszthatja a Dunát. Ez szerencsére 2013-ban nem következett be, pedig ez nem csak az új LNV-k kialakulását, hanem Baja alatt kritikus árvédelmi helyzetet is okozott volna. A 2013. júniusi árvíz során a mérési igények és a mérések a Dunára, illetve a Duna hatásával érintett mellékfolyók torkolati szakaszokra összpontosultak. A korlátozott számú helyi vízrajzi mérőcsoportok egyidejűleg nem képesek ellátni egy ekkora árvízkor jelentkező mérési igényeket, ezért folyamatos időbeli és térbeli átrendezéseket (átvezényléseket) kellett végezni. Az öt dunai vízügyi igazgatóság helyi mérőcsoportjai és a négy „vendégcsapat” a Dunán 15 mérőszelvényben összesen 168 vízhozammérést végzett. A levonulást befolyásoló mederviszonyokra az igen nagyszámú vízhozammérésből készített vízhozam hurokgörbék (a vízállás-vízhozam kapcsolat árvíz alatti időbeli változásai) is utalnak. Az áradás és apadás közötti természetes felszínesés- és víz- sebesség-különbséget jelentősen befolyásolja a hullámterek áteresztő- és tározóképessége. Az erős benőttség és a vízfolyási akadályok (beépítés, keresztgát stb.) által beszűkített átfolyási keresztszelvényben megnő a vízállás, fölötte lecsökken az esés, azonos vízállásnál nagy különbség lesz az áradó és az apadó ági vízemésztésben. Vámosszabadinál a hurokgörbe (9. ábra) csak a kisebb vízállásoknál tágul szét, a közel egyidejű vízállás- és vízhozam-tetözés a Felső-Duna nagyobb sebessége mellett a hullámtér kis vízvisszatartó hatására utal. A Dunakanyar és a budapesti szakasz vízterhelésének meghatározója a nagymarosi szelvényen átfolyó vízmennyiség {10. ábra). Az áradó-apadó ág közötti vízszállítás-különbség egyenletes, a tetőző 9500 m3/s-os közel állandó vízhozam mellett 30 cm-es emelkedéssel alakult ki a vízállás-tetőzés. A 2013. évi dunai árhullám kiváltó okai és a vízhozamok alakulása 49
