Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Márfai László: A 2013. évi dunai árhullám kiváltó okai és a vízhozamok alakulása
44 Márfai László 2. Az árvízi vízhozamok kialakulása és levonulása a vízrendszerben Az Inn becsült maximális vízhozama 2013-ban 6000 m3/s volt, melyből Salzburg folyója, a Salzach egyedül több mint 4000 m3/s-ot hozott. Utóbbi szintén az Alpokkal párhuzamos felső folyásával gyűjt össze minden vizet, így most a vízhozama messze meghaladta a százéves gyakoriságú 3 100 m3/s-ot. A Felső-Duna hosszabb úton, nagyobb ellapulással vezette le az árhullámát (kb. 3 500 m3/s), s ami lényeges: negyvenórás késéssel az Inn passaui leérkezéséhez képest. Emiatt ez már nem emelte az ottani tetőzést, csak egy „vállat” rakott az árhullám apadó oldalára. A német Duna-szakasz vízhozamának alakulását jól szemlélteti a Bundesanstalt fúr Gewässerkunde (BfG) utólagos elemzése (4. ábra). 10000 9000 6000 2000 4. ábra. A vízhozamok alakulása a Duna mellékfolyóin a folyó németországi szakaszán Mivel a német vízhozammérésekről nincs információnk, csak a két folyó érkező vízhozamai és a becsült német adatok alapján rendelhetünk a 2013-as maximális vízálláshoz 9500-10000 m3/s vízhozam-tetőzést. A védekezés ideje alatti hidrológiai elemzés is ezt a csomóponti vízhozamkölcsönhatást tette a középpontba, mely az osztrák szakaszra érkező árhullám végleges alakját határozta meg (5. ábra).
