Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Márfai László: A 2013. évi dunai árhullám kiváltó okai és a vízhozamok alakulása
A 2013. évi dunai árhullám kiváltó okai és a vízhozamok alakulása 45 Abfki*« |n)'/«| Burghau**n / Salxach 5. ábra. A vízhozamok kölcsönhatása a Duna passaui csomópontjában A Felső-Duna árhullámának „késése” ellenére a találkozás tragikus volt a két folyó szorításában lévő Passau történelmi belvárosára, melynek területe túlnyomó részben elöntésre került. A 2013. évi árvíz 1289 cm-es passaui tetőzésének értékeléséhez először a 2002. augusztusi 1081 cm-es tetőzést lehetett figyelembe venni. A két métert meghaladó különbség történelmi jelentőségű, statisztikailag alig elemezhető ritkaságú árhullámra utalt. Ugyanakkor rendelkezésünkre állt a passaui városházán elhelyezett, a múltbeli nagyvizek tetőzési szintjét jelző felirat. Ennek alapján a 2013-as tetőzés jelentősen felülmúlta az 1501. után feljegyzetteket, míg a 2002-es csak a kilencedik volt a történelmi árvizek sorában. (A 2013. évi passaui tetőzés helyét a dunai árvizek ötszáz éves idősorában küdön összeállításban mutatjuk be e kötet 55-60. oldalán.) A felső-ausztriai szakaszon a Duna meghatározó mellékfolyói a Traun és az Enns. Szintén az Alpokból hozzák a vizet, nagy esésüek és torrensek, a két folyó együttes vízhozama 200-3 500 m3/s között változik. A Felső-Duna vízgyűjtőjét érintő esőzés e két mellékfolyót is erőteljesen táplálta, sőt területi átlagban felül is múlta azokat (június 1: 53,1 mm, a háromnapos összeg: 102,1 mm). A kialakuló rendkívüli árhullámok mintegy 3 000 m3/s vízhozamot szállítottak a Dunába, de a legfontosabb, hogy kevéssel megelőzve a passaui tetőzést. így a dunai árhullámnak
