Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)

Váradi József: Tudomány az operatív védekezés szolgálatában

292 Dr. Váradi József A Tudományos Tanács egyes ajánlásaival kapcsolatos gondolatokat, szem­pontokat az alábbiakban fejtjük ki. 3.1. Árvízvédelmi művek kiépítése, fenntartása, védekezés Az árvízvédelmi művek kiépítésével kapcsolatban a magyarországi folyók esetében a mér­tékadó árvizek meghatározása helyett a mértékadó árvízszintek vonultak be a köztudatba, amelyek szakmai körökben is egyre jellemzőbben teret foglaltak. Szembe kell azonban nézni azzal, hogy mértékadó árvízről és nem szintről kell beszélni és ott is a statisztikai adat- feldolgozást új módszerekkel kell felváltani. A korábban alkalmazott, múltbeli adatok feldol­gozásán alapuló, valószínűségszámítási módszerek helyett, csapadékeloszlások generálásá­val a képződő víztömeg/vízhozam meghatározásával és lefolyási modellek (pl. HEC-RAS) alkalmazásával készüljenek az „új generációs” számitások. Ezzel az eljárással készült el a Tisza magyarországi felső szakaszára az új mértékadó árvízszintek meghatározása. Megítélésünk szerint itt az ideje a mértékadó árvizek számítási metodikája tovább finomításának, a szakmával való elfogadtatásának és a számítások fontossági sorrend szerinti elvégzésének. A lefolyási modellek alkalmazásával mód van a mederváltozások időbeli figyelembe­vételére is, vagyis a mértékadó árvizek pl. 10 évenként újból számíthatóak lennének. A védelmi biztonság növelését pedig annak fokozott mértékű figyelembevételével kell elvégezni, hogy az adott védett terület árvízi kockázata hogyan változik. Ezért értékelő­dik fel és válik sürgetővé az árvízi kockázatkezelés és térképezés mielőbbi elvégzése és eredményeinek gyakorlati alkalmazása. Nyitottnak kell lenni az egyre újabb védekezési illetve védelmi technikák alkalmazá­sa iránt, így többek között a hazai gyakorlatban is egyre nagyobb teret követelő mobilfa­laknak, mobilgátaknak. A Tudományos Tanács javasolta, hogy egy tapasztalatcsere kere­tében gyűjtsük össze a mobil árvízvédelmi gátakkal, ill. mobil árvízvédelmi falakkal kap­csolatos tapasztalatokat, tervezési irányelveket stb. A védekezés nem a töltésen történő rendkívüli árvízi üzem feladataink ellátásával kez­dődik, hanem a védekezésre való felkészüléssel, vagyis a fenntartási munkák elvégzésé­vel, aminek ellenőrzési időszaka a védőművek őszi felülvizsgálata, amit a szolgálat más­fél évszázada minden évben végrehajt. Sajnálatos azonban, hogy ez a tevékenység egyre kevesebb forrással rendelkezik, amire a 2. ábra mutat be szemléletes képet. Az állami tulajdonú vízkárelhárítási létesítmények vagyoni értéke 1652 milliárd Ft volt (2001. évi áron). A 2010-ben fenntartásra fordított éves költség nem éri el a vagyonérték 0,2 %-át (0,18%). Egyértelmű, hogy az állam nem képes fenntartani a védelmi létesítményeit. A védekezési felkészülés munkálataiban jelentősen segít a közfoglalkoztatás, ám ennek végrehajtásában számos kifogásolható eljárási technika fedezhető fel, ezek közül csak néhányra utalunk. A közfoglalkozatás sikere először is a foglalkoztatott létszámtól, illetve az erre felhasználható összeg nagyságától függ. A forrás és a létszám között most jelentős feszültség van. Nagyon sok embert akarnak foglalkozatni ugyanakkora forrásból. Ennek az a következménye, hogy vagy nagyon kevés bérért, vagy nagyon kevés ideig tudunk embereket alkalmazni. Mindkét esetben elveszítjük a közfoglalkozatással elérhető célt. Jelenleg a 375/2010. Korm. rendelet meghatározza, hogy mire lehet a pénzeket fel­használni, de az abban foglaltakat miniszteri utasítások szükségtelenül tovább szigorítják.

Next

/
Thumbnails
Contents