Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)

Váradi József: Tudomány az operatív védekezés szolgálatában

Tudomány az árvízvédekezés szolgálatában

293

2. ábra. Az állami tulajdonú létesítmények fenntartási költségének alakulása (1990-2010)

Új környezetben ez a védekezés a vízügyi szolgálat igazi próbatétele volt, szerencsére betanulási idő állt rendelkezésre az elmúlt évi jégvédekezéskor és a tavaszi tiszai árhullám kezelésekor. Ezt a védekezést a nagy anyag- és erőforrás-mozgatás jellemezte, amit ezúttal is hibátlanul sikerült megoldani.

A 2013. évi védekezés, mint minden dunai védekezés, most is jórészt az önkormányzati védekezés irányába tolódott el, és ez most talán még fokozottabban jelentkezett. Az elmúlt 10 évben immár a negyedik jelentős védekezésről lévén szó, a rutin és tapasztalat jórészt kijelöli a követendő utat. Ez még akkor is fontos körülmény, ha figyelembe vesz- szük, a 2013. évi volt az eddigi legnagyobb árhullám az idősorban.

A védekezés jelenlegi kritikus pontjai, mint mindig, most is a következők voltak: Mosoni Duna bal part, Komárom-Almásfüzitő vasút, Dunabogdány, és Budapesten a Római part.

3.2. A lehetőségek vizsgálata a helyi vízkárelhárítás, a síkvidéki vízvisszatartás és a dombvidéki tározás feltételeinek javítására

A helyi vízkárelhárítás, vagyis önkormányzati védekezés szakszerűsége erősen hiányos. Több példát láthattunk a szakszerűtlen megoldásokra (pl. homokzsákokkal teljes egészében befedték a rézsűt a töltésbe szorítva ezzel a vizet). Dunaszekcsőn, a tulajdoni lapon is elöntésre ítélt házat, máshol mély területeket védünk meg, Baján 300 ház épült hullámtéren. Nem világos, hogy ki irányítja a védekezést az önkormányzatok esetében. Jelentős veszély esetén mindig a vízügyre marad a szakmai irányítás, esetenként már későn, illetve vitákkal.

Azt mondatja velünk a tapasztalat, hogy a védekezések irányításán nem helyes „menet közben” változtatni, pedig a mai jogszabályi környezet ezt diktálja. A polgármes-