Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Jakus György: A fővédvonali védekezés tapasztalatai a 2013. évi dunai árvíznél
112 3. Felkészülés az árvíz fogadására Jakus György A rendkívüli helyzet előrejelzése után azonnali intézkedések történtek az LNV-t meghaladó árhullám kártétel nélküli levezetését biztosító védekezési beavatkozásokra. A felkészülést segítette, hogy 2002-ben és 2006-ban, a korábbi legnagyobb vízállásokat is meghaladó rendkívüli árvizek elleni védelmet az érintett igazgatóságok sikerrel, katasztrófa bekövetkezése nélkül oldották meg. Az igazgatóságok műszaki irányítói még emlékeztek a korábbi beavatkozásokra, a jelenségekre, a különböző szakaszok árvízi terhelés alatti állapotára. 3.1. A megbontott töltésszakaszok védelmi képességének helyreállítása Az igazgatóságok időben felszólították a kivitelező konzorciumokat az építési területek védelmi képességének helyreállítására, a védelmi terv szerinti feladatok végrehajtására. Folyamatos szakmai felügyelettel ellenőrizték a végrehajtást. Nehezítette a végrehajtást a kivitelezők és a mérnök-szervezet dolgozóinak védekezési tapasztalatlansága. A viszonylag nagy területen elhelyezkedő építések miatt az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (ÉDUVIZIG) védelmi szakaszai igényelték a legnagyobb beavatkozásokat. Az ÉDUVIZIG működési területén a védelmi müvek kiegészítése, új töltés építés is folyt. Különösen Győrújfalu térségében kellett nagy munkát végezni. A helyreállitás munkáinak kivitelezését az idő rövidsége is nehezítette. Az erőfeszítések ellenére itt nem sikerült az eredeti védelmi képességet az árhullám érkezéséig helyreállítani. Az LNV miatt a védelmi rendszereket magasabbra kellett építeni, a szükséges beavatkozásokat a kiépítési szintek alapján határozták meg. Az első előrejelzések, majd a folyamatos pontosítás függvényében határozták meg a kiépítési szinteket. Ezek a szintek nemcsak az árvízvédelmi töltések magassági hiányainak megállapítását, hanem azoknak a szakaszoknak a feltárását is lehetővé tették, ahol a fővédvonalhoz kapcsolódó, vagy a korábban magaspartként kezelt területek beavatkozásokat igényeltek (mivel az érkező árhullám szintje meghaladta ezeknek a területeknek a terepszintjeit). Az LNV szinteket meghaladó vízszintek által elöntésre kerülő területek bejárása után, töltés „meghosszabbítások” épültek (pl. Mecsér, Dunaszentpál, Győr, Gönyű), illetve megemelték az utakat, terepalakulatokat. A néhány napos felkészülési idő miatt a magassághiányos helyeken a védelmi rendszer szintjeinek biztosítása ideiglenes létesítmények építését jelentette. Az alapvetően homokzsákból készült művek jelentős létszámot és anyagfelhasználást igényeltek, melyet csak jól szervezett irányítás mellett lehetett végrehajtani.
