Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)

Április

Április 7. Működésbe léptek a nyomáscsökkentő kutak a 04.01. Báta—Siótorok—sióagárdi árvízvédelmi szakaszon, a Sió jobb parti töltése mentén, a 6+787—9+820 tkm szelvények között. Visegrád térségében a kedden bekövetkezett tetőzés óta eltelt 3 nap alatt a Duna 60 cm-t apadt, újabb árvízi jelenségek nem alakultak ki, így megkezdhették az ideiglenes védművek bontását, a rendrakást, takarítást. 19:30 1227 cm-es dunai tetőzésnél (amely 5 cm-rel volt magasabb, mint az eddigi legmaga­sabb, 2002. évi vízszint) a Sió árvízkaput nyit­ni kellett, mivel a Sió bögében kiegyenlítődött a víz az intenzív balatoni vízeresztés miatt; a Sió vize így szabadon befolyik a Dunába. Átvágták a nagyiváni-tározó délkeleti töltését annak érdekében, hogy javítsák a Hortobágy- főcsatorna ágotai vészelzáró műve feletti víz­gyűjtő területről érkező víz visszatartásának feltételeit. Péntek A nagyiváni tározó délkeleti töltésének átvágása Próbaszivattyúzás egy gyűjtőaknából a Sió jobb partján Az ADUKÖVIZIG védekező létszáma TO Vízvisszatartás a Hortobágy völgyében Az ágotai vészelzáró mű április 3-i lezárását és a nagyiváni tározó feltöltése céljából a Hortobágy-főcsatorna jobb ol­dali depóniájának április 4-i átvágását követően, április 7- én a nagyiváni tározó délkeleti töltését is át kellett vágni. Közben a vízgyűjtőről érkező belvizek feltöltötték a Hor­tobágy-főcsatorna völgyét, és a főcsatorna melletti terüle­teken is szétáradtak. A víz visszatartására a tározókon kí­vül a borzasi, az angyalházi és a Nádudvar melletti terüle­tek voltak hivatottak. Mivel a vízvisszatartásokat lokalizá­ló létesítmények sem épültek még ki végleges formában, az emelkedő vízszint szabta meg a védekezés ütemét és a szükséges munkálatokat. Ilyen körülmények között épí­tették, illetve erősítették meg — főleg Nádudvar belterüle­tének védelme érdekében - a legfontosabb lokalizációs töltéseket. Az előrejelzések szerint hosszantartó védeke­zésre kellett felkészülni. Tószeg A Tisza jobb partján, a KÖTIKÖVIZIG működé­si területén fekvő nagyközség határában bronzkori leleteket találtak a régészek. Tószeg neve egy 1368- ban kiállított oklevélen, „Thozeg” formában szere­pelt először. Nem véletlen az elnevezés, hiszen a fa­lu szélén hömpölygő Tiszába tartó Gerje-patak ára­dása idején különös vízivilág jött létre: a mocsarak, erek mellett egy tó is kialakult. Mindennek követ­keztében Tószeg csak egy kurta, ötszáz méteres ke­leti sávon tudott a külvilággal, illetve a folyóval érintkezni. A tiszai áradások azonban hallal is bő­ven ellátták a tószegi lakosokat. Balla Antal tervei alapján 1812—1816 között épült meg a Perje-csatorna; a térségben ez volt az egyik első beruházás, melynek létrehozói rendezési céllal beavatkoztak a természetes vízviszonyokba. A Tisza-szabályozás idején a község és környéke az 1875-ben megalakult Gerje—Perje Vízszabályozási Társulat érdekeltségi területéhez tartozott. A társu­lat feladata volt, hogy megszabadítsa a hátulról tá­madó belvizektől a Tószeg—Palladics—Várkony tér­ség tiszai árterét. A Szolnoktól déli irányban, 13 km- re fekvő településen ma több mint 4700 ember él.

Next

/
Thumbnails
Contents