Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Április
Újraélik Bátán a 2002-es veszedelmet Magyar Nemzet, 2006. április 6. Négy évvel ezelőtt Báta egyszer már a lapok címoldalára kéredzkedett, hiszen a 2002. augusztusi dunai árvíz alkalmával a helyiek ádáz küzdelmet vívtak a megáradt folyóval. Akkor két családot kellett kitelepíteni az árvíz által leginkább veszélyeztetett házakból, eddig szerencsére még egyet sem kellett. - Péntek óta folyamatosan védekezünk az árvíz ellen, naponta 80-120 ember dolgozik a gátak megerősítésén, magasításán - jegyezte meg Szjebert György, a település polgármestere, aki ottlétünkkor is felgyűrt ingujjban irányította a védelmi munkálatokat. Helyzetkép a megyék védekezéséről OBJEKTÍV Hírügynökség, 2006. április 6. Komárom-Esztergom megyében intenzívebb mértékben apad a Duna, de a várható újabb árhullám miatt tovább magasítják és erősítik a gátakat. A komárom-almásfuzitői és az esztergomi árvízvédelmi szakaszokon érvényben maradt a rendkívüli ár- vízvédelmi készültség. Az Unyi-patak jobb és bal partján elkészült a nyúlgát, befejezték a nyomópadka átépítését, valamint az esztergomi gátőrháztól a védmű helyenkénti bordás megtámasztását. Továbbra is veszélyeztetett település azonban Neszmély, Nyergesújfalu, Tát, Esztergom és Pilismarót. Esztergomban a katasztrófa-turizmus visszaszorítása érdekében a szigetre vezető utat és a Mária Va- léria-hidat részlegesen továbbra is zárva tartják: csak az ott lakókat, a védekezési munkálatokban résztvevőket és a Szlovákiába utazókat engedik át. A Tolna megyei Bátán csütörtök reggel átbukott a víz a nyári gátakon, de az ideiglenes töltés megtartja a Dunát, egy helyen pedig ellennyomásos medencét építettek. A víz morajlása kisebb riadalmat keltett a lakosságban, de az ideiglenes töltés megakadályozza, hogy az ár elöntse a falut. Baranya megyében Bár, Dunaszekcső és Újmohács településeket veszélyezteti az árvíz. Báron a Közútkezelő Kht. 34 dolgozója bevédte a Halena-völgy keleti szélén lévő műutat. Dunaszekcsőn a település három utcasora tekinthető kritikus szakasznak: a terület teljes bevédése várhatóan a mai napon befejeződik. Báta, a község főutcája, háttérben a Szent Vér templom Elkészült bátai ideiglenes védmű egy része Könyörgés a Duna bátai kanyarulatának szabályozása érdekében Tekintetes Nemes Vármegye! [Báta] Helységének Közönséges lakosi, siralmas panaszokat az Tettes Nemes Vármegye előtt... [kérelmezve előadják], úgy mint: 1. Azpn tapasztalható minden, és szemben tűnő kárai között, mellyeht a Dunának veszedelmes ki áradásában kénte- leníttetik szenvedni, az legnagyobb ínség és nyomorúság hogy a Duna éppen az Helység derekának, és az Templomnak neki szeget; és hvés idő múlva (:ha úgy marad:) ell is pusztítja, és semmivé teszi. ■■ 2. Ezen veszedelemnek és kárnak meg orvoslása, az Helységnek pedig éppen meg maradása úgy leginkább, és igen könnyű erővel orvosoltatnék meg ha Gyűrűs háj felé [mely a Méltos kalotsai Érsek eő Excellentiája határában vagyon, a hol tudni illik a Két Dunának legnagyobb ütközvete vagyon, Sgeremlei Helységen állói.) ell vájattatnék... 1782. szeptember 2. Báta A Sárköz déli peremén, a Duna jobb partjához közel, a KÖDUKÖVIZIG működési területén található Tolna megye legdélibb községe, Báta. Szent László király 1093-ban ezen a helyen alapított apátságot. A táj alakulásában a Duna hajdani medrei, holtágai, tavai mellett nagy szerepet játszott az egykor Bátánál a Dunába torkolló (ám jelenleg a Szek- szárd felett folyó) Sárvíz, a belvízlevezető főcsatornaként szolgáló Báta folyó (vagy ahogy Bátán nevezték: „Pösze”), valamint a környező dombokról eredő patakok. A jellegzetes halászfalu a tatárdúlás idején kipusztult, ám folyami átkelőhely lévén, kedvező fekvése miatt hamarosan újra benépesedett, s az itteni apátságban őrzött Szent Vér ereklyének köszönhetően a pápa 1434-ben búcsújáró hellyé nyilvánította. Nagy lapostól II. Lajosig bezárólag több magyar király is megfordult a középkorban szépen gyarapodó, több mint ezer lakost számláló településen. A török hódoltság, az állandó háborúk azonban teljesen tönkretették a környéket, a török kiűzésekor mindössze hat család élt az egykor virágzó mezővárosban. Báta újkori története a Rákóczi-szabadságharc után bontakozott ki. A Duna közelsége a hagyományos halászmesterséget éltette, már csak azért is, mert a folyó gyakori áradásai megnehezítették a mezőgazdasági szempontból igen jó földterület hasznosítását. A XVIII. század második felében a község gazdasági erejét a bécsi Theresianum fenntartására rendelték, s ez lehetőséget teremtett a korszerűbb mezei gazdálkodás elterjesztésére. A környék ármentesítését — többszöri próbálkozás után — a Duna alsó szakaszának az 1870-es években meginduló szabályozásával együtt oldották meg. A többnyire mocsaras árterületekből nyert földek belvízrendezését az 1869-ben alakult Szekszárd-Bátai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat végezte el. Az 1896-ban felállított 4,5 m3/s teljesítményű, először gőzgépekkel, majd a második világháború után a szénhiány miatt - a világon egyedülálló módon — fagázas motorral működtetett szivattyúk ma is újraindíthatok. A jelenleg kevesebb mint kétezer lakosú község határban található a gemenci tájvédelmi terület, amely a Duna-Dráva Nemzeti Park része.
