Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Április
Április 6. A felső-dunai szakaszokról visszavezényelt védekező erők megérkeztek bázishelyükre. A KÖDUKÖVIZIG 04.05. siótorok-kölesdi árvízvédelmi szakaszán, a Sió bal parton, a kutyatanyai zsilip mögött buzgár alakult ki a Tolnai- Holt-Dunában. A veszélyes árvízi jelenséget ellennyomó modence kialakításával hárították el. A Körösökön és a Felső-Tiszán újabb árhullám indult el. Csütörtök Az áradó Tisza árhullámképe Tokajnál A Hármas-Körös első árhulláma tetőzött Gyománál Még nem a víz az úr Baranyában Dunántúli Napló, 2006. április 6. Mohács és környéke. Ugyan a Duna óránként egykét centit emelkedik, a folyó melletti településeken az emberek többsége nyugodtan, illetve egykedvűen veszi tudomásul az áradást. A szakemberek szerint, bár nagyon magas lesz a vízszint, nincs ok aggodalomra, ugyanis a védművek elég magasak, erősek - és kitartanak. Aki még nem látta a megáradt Dunát, annak bizony félelmetes látványban lehet része, ha megnézi, mondjuk a mohácsi révnél: a folyó kedden a hosszú lejáró legfelső részeit nyaldosta, és elborította a part menti sétányt is. A mohácsiak viszont már sok áradást megéltek, így nem különösebben izgatják magukat. A szakemberek szerint nincs is ok aggodalomra, a töltés tizenegy méter magas, a víz pedig várhatóan 925 centi körül tetőzik szombaton. A komp hétfő óta nem jár, kishajó viszi az utasokat a szigeti oldalra. Azon kívül más vízi jármű nem is közlekedhet a folyón, ugyanis általános hajózási tilalmat rendeltek el. Erre azért volt szükség, mert a hullámverés komoly károkat tehet a töltésekben. Bárban, a falu legmélyebben fekvő pontján viszont a Duna már a kerteket ostromolja, a házakat homokzsákokkal vették körül. Az 57-es úton továbbhaladva, Dunaszekcső előtt szintén zsákokkal próbálnak megvédeni egy néhány száz méteres szakaszt a közútkezelő munkatársai. Szerintük biztos, hogy az úton nem csap át a víz, ennek ellenére lehet, hogy mégis le kell majd zárni az átmosott alapú útvonalat Dunaszekcsőn tűnt legaggasztóbbnak a helyzet. A part közelében lévő Alsó-Dunasor utcán már kis híján fent volt a Duna. Emelkedett is a homokzsákokból készülő szükséggát. A helyiek és a közmunkások mellett szinte minden hatóság munkatársai a helyszínen dolgoztak. Hegedűs György, a falu polgármestere szerint van kellő anyag és segítség a megfelelő védekezéshez. Ugyanakkor azt kissé fájlalta a polgármester, hogy a helyiek közül főképp - vagy csak - azok segítenek, akiknek a háza veszélyeztetett A szakemberek szerint nem lehetetlen, hogy Bár és Dunaszekcső között le kell majd zárni az 56- os utat az árvíz miatt. Ekkor Mohácsról csak hatalmasat - Pécs és Bonyhád felé — kerülve lehetne eljutni Dunaszekcsőre. Dunaszekcső A római múlttal (Lugio) is rendelkező község a Duna jobb partján, a DEDUKÖVIZIG működési területén található. A falunak csaknem a közepén emelkedő, igen meredek löszdombja: a Várhegy. Közvetlenül alatta folyik a Duna, mely a Várhegyet lassanként elmossa, időnként nagy darabokat szakítva le a dombról. Mai nevének első írásos említése, Secuseu formában, 1150-ből származik. A római és a középkori világban is fontos szerepet biztosított a településnek az itteni dunai átkelőhely. A török háborúk dú- lásai elől a mellék- és holtágakkal szabdalt túloldali Margitta-szigetre (a Mohácsi-szigetre) menekültek a lakosok, s a törököknek fizetett adóval váltották meg biztonságukat. Az 1700—1800-as években jelentős fejlődésnek indult a falu a kiváló termőföldnek, a szőlőnek, a gyümölcsösöknek, a szigeti gazdag területeknek köszönhetően, ahol állatokat tenyésztettek az úgynevezett „szállásokon”, és folyamatosan növelték a megművelt fölterületeket is. A lakosság nemzetiségi összetétele is megváltozott: szerb menekülők és német telepesek töltötték fel az elgyérült falut. A település fejlődésének csúcsát jelentette, amikor 1808-ban mezővárosi jogokat kapott. A XIX. század közepétől megindult Duna-sza- bályozás során töltésekkel állták útját a folyó áradásainak, így sikerült még gazdaságosabban kihasználni a szigeti területeket. A termékeny talaj ármentesítésének tervei Kü^dényi Szilárd nevéhez fűződnek. A térség belvízrendezését — Porgányi hajós tervei alapján — az 1899-ben alakult Margittaszigeti Ármentesítő és Belvízlecsapoló Társulat kezdte meg a XX. század elején. A közbejött első világháború miatt azonban csak az 1920-as évek végére fejezték be a munkálatokat. A csaknem 2500 lakosú települést a dunai árvíz többször fenyegette (1940, 1965), s gyakran el is öntötte (1876, 1890, 1956). A Duna túlsó partján található, Dunaszekcsővel közös történelmű településrész, Dunafalva néven 1956- ban önálló községgé vált, s egy 1996-os népszavazás eredményeképpen még Baranya megyéből is kivált Dunaszekcső vonzó természeti környezetével és rendezett faluképével ma Baranya megye legszebb települései közé tartozik.
