Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)
II. Az öntözéses gazdálkodás célja, feladata Magyarországon, helye, szerepe a mezőgazdaság általános fejlesztésében
- a lehullott csapadék helyben tartása,- az esetlegesen feleslegessé, károssá váló víz elvezetése. Éghajlatunk alatt ugyanis a vegetációs időben csak pótlásra, de semmi esetre sem a mély termőréteg feltöltődésére számíthatunk. Ide kívánkozik Beszédes József, akit kortársai "Széchenyi István" vízmérnöke titulussal illettek, 1893-ból származó intelme, mely szerint "Házad udvarából ne, ereszd ki az eső vagy hó levét, de ugyanígy határodból, vármegyédből, országodból haszontalanul ki ne bocsássad, mert ez ingyen a természet becses ajándéka." Tehát a fő célkitűzés, hogy a csapadék elsősorban ott hasznosuljon, ahová lehullott. A vízrendezési művek létesítésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a csapadékvíz helyszíni tárolását és későbbi felhasználását lehetővé tegye. Amennyiben az öntözővíz tározó építés útján biztosítható, mindenkor megvizsgálandó a többcélú tározó létesítésének lehetősége is. A vízrendezési művek tagozódása hármas: üzemi, helyi jelentőségű közcélú, (üzemközi) - és jelentősen közcélú (főmű). Ez a tagolás mesterséges, mert a három rész tökéletes együttműködésére van szükség. Nem'lehet úgy sem vizsgálni, hogy melyik a fontosabb, mert az egyik hiánya majdnem feleslegessé teheti a másik kettő létét is. Igen jól példázza ezt pl. a Körösök völgyében szerzett tapasztalat. Itt viszonylag jól kiépített a főművi hálózat. Ennek ellenére a mezőgazdasági táblákon az időszakosan felesleges víz több évben okoz kárt, mert a harmadik tag hiányzik. (Üzemi vízrendezési hálózat, üzemi, vagy üzemközi tározók.) Gyakorlati tapasztalát az, hogy a helyi jelentőségű közcélú főcsatornák nem telítettek az átemelő telepek folyamatosan nem működhetnek, a felesleges víz a táblákon mégis kárt okoz. Mindebből az is következik, hogy az egyes vízgyűjtő- területek komplex vízrendezési munkáit összehangoltan kell elvégezni. A sorrendiséget elsősorban az szabja meg, hogy melyek azok a vízgyűjtő területek, ahol a leggyakrabban előforduló legnagyobb kártól óvhatnánk meg a területet, illetve ahol gazdaságos beavatkozás esetén a legnagyobb termékmennyiség állítható elő. A vízrendezésre rendelkezésre álló összeg egy részét azonban olyan egyedi létesítményekre kell felhasználni, ahol a hármas tagozódásból kettő, vagy egy megvan, a normális működtetéshez azonban a kiegészítés szükséges. Tapasztalatunk az, hogy az iparszerű rendszerek bevezetése, valamint az üzemek összevonása után végrehajtott új táblásítás következtében a korábbi üzemi vízrendezési létesítmények igen nagy hányada megsemmisült. Emiatt a - hármas tagozódás feltétlen kialakítása mellett - jövőben akkor látszik célszerűnek az üzemi vízrendezési munkák elvégzése, amikor azt az új táblásítás és úthálózat kialakításához kapcsolhatjuk. 76
