Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)
II. Az öntözéses gazdálkodás célja, feladata Magyarországon, helye, szerepe a mezőgazdaság általános fejlesztésében
megvalósításával. Figyelembe véve hazai időjárási körülményeinket - melyek szélsőségesek - öntözésre berendezett területeinken sok esetben előfordult, hogy a hosszabb-rövi- debb ideig tartó vízbőség volt a fő károkozó. Ezt a helyzetet súlyosbította, hogy öntözésre a szikes réti.agyag, általában a mélyfekvésű területeket rendeztük be, ahol a talajvíz egyben magasabban helyezkedik el és így már a kisebb mennyiségű többletcsapadék elvezetése is gondot okozott. Ugyanakkor a nem öntözött csernozjom, homok talajokon károsodás nem volt, és ez is egyik oka annak az egyébként ellentmondásos körülménynek, hogy több esetben - országosan, de üzemi vonatkozásban is - nagyobb volt a nem öntözött, mint az öntözött kultúra termésátlaga. A melioráció tág fogalom. Petrasovits Imre szerint: "A melioráció a termőföld teljesítőképességének (az agroökopotenciálnak) tartós növelését eredményező beavatkozások és eljárások (fizikai, kémiai, biológiai) rendszere. A melioráció rendszerén belül megkülönböztetünk klíma, talaj, és hidromeliorációs alrendszereket. Ezek közül mindig azt a tényezőt kell a meliorációval javítani, ami a tervezett föld- használat korlátozó tényezője." Lényegében ez a Liebig elv gyakorlati alkalmazását jelenti. A hosszú távú öntözésfejlesztési terveink egyértelműen meghatározzák, hogy a korszerű vízrendezés, táblásítás, úthálózat kialakításaelengedhe- tetlen tartozéka az öntözési beruházásnak. Ezeknek a beavatkozásoknak a tervezése párhuzamosan kell, hogy történjen az~ öntözési beruházásokkal annak érdekében, hogy működésük harmonikus legyen. Alapvető célkitűzésünk, hogy az öntözést - kivéve a rizs, rét-legelő területét - a jó vízgazdálkodású, csernozjom típusú és a homok talajokon fejlesszük elsősorban, ahol a talajvíz 1,5-2 m-nél mélyebben helyezkedik el és talajvédelmi, talajjavítási feladatok általában nem jelentkeznek. Hazánk mezőgazdaságilag művelt területeinek megközelítőleg 50%-a sorolható a jó termékenységű, jó vízgazdálkodású területek csoportjába. Mivel nagy távlatban - 2000. után - csak 0,81,0 millió hektár terület öntözéséhez fogunk elegendő víz- mennyiséggel rendelkezni - alapvétő ökonómiai kényszer, hogy öntözés-fejlesztést ott valósítsunk meg, ahol a legkisebb pótlólagos befektetés szükséges. Ezért továbbiakban az öntözés-fejlesztés kellő hatékonyságú megalapozása érdekében a meliorációs feladatok közül csak a vízrendezés és a táblásí- tás-úthálózat kialakítását tárgyalom. A vízrendezést a vízgazdálkodási ág aktív részéhez sorol juíTT^-tevékenységtől élesen elkülönül a belvízrendezés, belvízvédekezés, ami egyértelműen kárelhárítás. Dr. Fekete István erről így ír: "A vízrendezés funkciója a köztudatban - sok esetben még a szakemberek között is - összekeveredik a belvíz fogalmával. A kettőnek a szétválasztása és megkülönböztetése azonban - miután teljesen ellentétes fogalmak - nélkülözhetetlen. 74
