Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)
II. Az öntözéses gazdálkodás célja, feladata Magyarországon, helye, szerepe a mezőgazdaság általános fejlesztésében
kezelés nélkül jut a talajra és befogadókba 14 millió m3 (40%) az a mennyiség, amit kezelnek és mindössze 3 millió m3 (10%) ami kezelés után hasznosításra kerül. A koncentrált szakosított állattartó telepeknek az 1960-as években történt tervezése, építése során általában "elfelejtkeztek" a lemosásos technológia mellett képződő nagymennyiségű hígtrágya keletkezéséről és főleg hasznosításáról . A problémák jelentkezésekor - mivel egyértelműen igazolódott, hogy ilyen koncentrált mennyiségben keletkezett hígtrágya hagyományos módon tartályos kihordással nem oldható meg - fordult az érdeklődés az öntözés útján történő hasznosítás felé. A telepek nagyrészén kialakult kritikus helyzet azonban e téren is túlzásokat eredményezett, mivel az egyedüli megoldás lehetőségét - sokan - az öntözővízzel való kijuttatásban látják ma is. Figyelembe véve időjárási viszonyainkat - ezen belül is csapadékellátottságunkat - valamint a termesztett növények ökológiai igényét, a tápanyagellátás harmonikus rendszerét, talaj adottságainkat stb. a hígtrágya kijuttatásának ez a módja csak egyik, de nem egyedüli megoldása lehet a hígtrágyák elhelyezésének. Alapvető érdekünk, hogy a hígtrágyában lévő tápanyagokat minél nagyobb részben hasznosítsuk, de csak akkor, ha a hígtrágya eszköz, a cél - a minél hatékonyabb növénytermelési eredmény - elérésében. Ezért minden öntözésfejlesztési terv során vizsgálni kell a hígtrágya hasznosítás lehetőségét, amit a kidolgozandó technológia szerves részeként kell kezelni, de csak a hígtrágya elhelyezés kényszere miatt nem szabad öntözésiéjlesz- tést megvalósítani. Alapelvünknek kell lenni, hogy ott szabad és lehet szennyvíz, illetve hígtrágya öntözéssel foglalkozni, ahol a tisztavizes öntözés is indokolt, és szükségsze- rű. Minden olyan vállalkozás, ami ezt figyelmen kívül hagyja - rövid vagy hosszú távon - kudarcra van ítélve. A területi terhelésnél is körültekintően kell eljárni. Részletes talajvizsgálatok alapján szabad csak kialakítani az éves terhelés nagyságát, ami megközelítőleg 20-30 mm/ha = 200-300 m3/ha/év (hígítóvíz nélkül). A hígtrágya keletkezésének csökkentésére, elhelyezésére, hasznosítására a MÉM rövid és hosszú távú programot dolgozott ki. A rövid távú program célja a hígtrágya-termelés csökkentése. Ennek érdekében már az V. ötéves terv közepén intézkedések történtek, hogy a szavasmarhatartási technológiák közül a hígtrágyát eredményezőket ne alkalmazzák. A sertéstartásban is kialakításra került a vízfelhasználás norma- rendszere, ami "A hígtrágya mezőgazdasági hasznosítása és elhelyezése" c. irányelvben megjelent. A hosszú távú koncepció megvalósítása a sertéstartás rekonstrukciójának üteméhez igazodik. A terv szerint az almozásra való áttérés, illetve ahol ez üzemi okokból nem valósítható meg, ott a mechanikus trágyáéitávolítás bevezetése szükséges.
