Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)

II. Az öntözéses gazdálkodás célja, feladata Magyarországon, helye, szerepe a mezőgazdaság általános fejlesztésében

zat fővezeték irányban + 1 m-t és a szárnyvezetékek között + 5 m-t magasságszinteken belül van. A csepegtető és esőszerű módszereknek talajtani és domborzati korlátái nincsenek, de az adagolási elemeket gondosabban kell megválasztani.

A gépesített szárnyvezetékek csak 5% lejtéshátárig alkalmazhatók. Közepes (20-25% lejtésig) domborzat esetén számolni kell a változó fajlagos energia- és az élőmunka szükséglet növekedésével. Ilyen viszonyok között azonban a legújabb többtámaszú szerkezetek vízszétosztása és a csepegtető öntözés probléma mentes. Nagy lejtésekkel szabdalt, nyugtalan területeken csak a stabil vízszállító rendszerre alapozott megoldások jöhetnek szóba.

Az ellentmondó követelményrendszernek legkisebb kompromisz- szum árán a csepegtető; az esőztető szárnyvezetékek közül a többtámaszú és a csévélhető KPE tömlős berendezések (konzol) elterjesztése javasolható, úgy is mint a növény igényeit legjobb minőséggel kielégítő modern vízadagolási módszerek.

Általában az.összefoglalt követelményrendszerrel összhangban és az értékelésnek megfelelően az alábbi fejlesztési irányok javasolhatók:- A tervezést és a gyártás színvonalát az anyagtakarékosság jegyében a minél kisebb géptömeg (vízszállítás viszonyszám) elérésére kell ösztönözni az egyes típuscsoportokon belül, ami eleget tesz az állandó energiával való takarékosság követelményének.- A változó energiaforma csökkentése az öntözés technológiájának folyamatos fejlesztésével oldható meg. Domináns tényezők a víznyomás, az ehhez kapcsolódó hatásfokok, valamint a mennyiségi vízveszteségek.- Az élőmunka csökkentése érdekében minél több művelet automatika elemekkel való kiváltását kell szorgalmazni, a ténylegesen végrehajtott öntözésekre vonatkozó információszerzés gépesítésével együtt.- A növények vízhasznosításának növelése, a talajok kímélése érdekében az egyes berendezésekre különböző öntözésminőséget megvalósító vízadagoló elemeket kell kifejleszteni, amelyek segítségével az egyes típusok többcélúvá válnak és a különböző viszonyokhoz jobb lesz az alkalmazkodó képességük.

A fejlesztés fő iránya tehát olyan változatok és berendezések kialakítása, amelyek rugalmasan illeszthetők a különböző kultúrák technológiai sorába és biztosítják az öntözések optimális időben, minőségben és hatásfokkal való végrehajtását.

Az eddigi tapasztalatok alapján:- az esőztető öntözés túlnyomó többségét kitevő hordozható berendezések területének csökkentésével a nagyüzemi igényekhez igazodó gerincvezetékes öntözőtelepek területét növelni kell;