Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)
V. Irányítási, szervezeti kérdések a szükséges szakemberigény és biztosításának feltételei
a - MÉM TMI - normatívákat dolgozott ki. A normatív adatok kidolgozásánál az 1970-es évek gépi áttelepítésű berendezéseivel rendelkező modellgazdaságok tapasztalait vette figyelembe. A TMI munkáját továbbfejlesztve jelenleg az alábbi normatívák használhatók: a) az öntözéses ágazat irányításához: 1000 ha-tól 3000 ha-ig egy szakmérnök, 300 ha-tól 1000 ha-ig egy üzemmérnök, 300 ha-ig egy szaktechnikus. b) az öntözési munkák végzéséhez: 200-250 hektáronként egy szakmunkás, 150-200 hektáronként egy betanított munkás foglalkoztatása indokolt. Az öntözőberendezések szállításához a helyi adottságoktól és az öntözőberendezés típusától függő létszámú szállító munkás biztosítása szükséges. A különböző nagyságú esőztető öntözőtelepek esetén a megfelelő szállítási feltételek mellett - az alábbi szakember összetétel kialakítása javasolható: az öntözött terület nagysága 300 1000 2000 3000 (ha) szakmérnök (fő)1 1 1 üzemmérnök (fő)1 1 2 technikus (fő) 1szakmunkás (fő) 1 2-3 4-6 6-1 0 betanított munká s 1-2 4-6 8-10 13-20 Az 1981. évi országos helyzet: 1 fő szakmérnökre 3628 ha 1 fő üzemmérnökre ill. technikusra 2200 ha 1 fő szak, ill. betanított munkásra 215 ha jut. A szakmailag indokolt és a valóság összevetése alapján a levonható következtetés egyértelműen negatív. Javulás csak a pozitív szemléletváltozás után várható. A vízkormányzó szakmunkás, a vízépítő mérnök és üzemmérnök, a gépész üzemmérnök létszám szükséglet elsősorban az OVH szerveinél jelentkezik, ezért ennek az öntözésre berendezett területre történő vetítése nem célszerű.
