Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)
IV. A tervezés mezőgazdasági és műszaki rendszere
Vízszállítóképesség meghatározása Minden 1000 ha-nál nagyobb területet ellátó mű (tápcsatorna, szivattyútelep, kiegyenlítő tározó, tápvezeték stb.) vízszállító képességének számításánál a tervezett vetésszerkezetnek megfelelően ún. "egyidejűségű tényezőt" lehet figyelembe venni. Az "egyidejűségű tényező" fejezi ki azt a százalékos arányt, mely a csúcsidőszakban öntözött terület és a teljes öntözött terület között áll fenn. 1000 ha-nál nagyobb szántóföldi terület esetében az "egyidejűségű tényezőt" 80-90%-ra célszerű felvenni. Intenzitás, üzemállások ideje Általános elv, hogy a'talaj víznyelő képességének és a választott intenzitásnak összhangban kell lennie. Gyakorlatunkban legtöbbször 10—12 mm/óra értékig fordul elő az intenzitás. A felszín alatt mellékvezetékek távolságát a tervezőnek kell gazdaságossági értékelés alapján meghatározni. Az alkalmazni kívánt öntözővezetékek összekapcsolása, az öntözőberendezések típusa, továbbá a terület alakja és méretei a mellékvezetékek távolságát befolyásolják. Nem egy öntözőberendezésre, hanem a hazai gyártású többfajta mozgásrendszerű öntözőberendezésre kell hidraulikailag méretezni. A szárnyvezetékek kialakításánál az első és utolsó szórófej vízhozama közötti eltérés 15%-nál nagyobb nem lehet. A tervezett hidránsnyomás általában 4,5-5,5 bar. Az indokolt hidránsnyomás értékét a tervezőnek mind műszaki, mind gazdaságossági szempontból indokolni kell. A meliorációs és az öntözőtelep (fürt) műszaki tervének egymásra épülését - szoros tartalmi kapcsolódását biztosítani kell. A meliorációs tervben meghatározott út- és vízlevezető hálózat nem akadályozhatja a gépesített öntözőberendezések mozgását. Az öntözőtelep út- és vízlevezető hálózatának azonosnak kell lenni a meliorációs tervben szereplő út- és csatornahálózattal. Ezzel kapcsolatban azt is meg kell állapítani, hogy a szántóföldi növények napi 3-6 mm-es, a kertészeti növények 4-6 mm-es vízfogyasztását a 40-80 mm-es egyszeri öntözés vízadagja a mértékadó időszakban csak 75-85%-os valószínűséggel biztosítja. Tehát a természetes csapadék mennyisége "kalkulálva" van. Ezért sem indokolt az a vélemény, hogy hazánkban "túlméretezetten" épülnek az öntözőtelepek és fürtök, inkább arról kell beszélni - és ezt az ökológiai elven történő (GATE) kapacitáskihasználás mérésének adatai is igazolják - hogy nem hasznosítjuk lehetőségeinket a növény igényeihez mérten. Amennyiben - egyes években - a mértékadó időszakban nem hullik természetes csapadék, a napi üzemidő növelésével nyílik mód többlet öntözővíz kiadására. Az esőztető öntözőtelepek (fürtök) tervezésénél alkalmazott mezőgazdasági alapadatok nem azonosak az OVH elnökének 5/1976. (XII. 24.) OVH
