Szesztay Károly: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

12. Árvízi vizsgálatok

könnyítik az árvízi viszonyokat vizsgáló hidrológus feladatát. Sokkal nehezebb és felelősségteljesebb általában a kis és közepes vízfolyások árvizi viszonyainak vizsgálata, mert ezekről többnyire egyáltalában nincsenek, vagy csak igen rövid időre korlátozódnak a rendszeres hidrológiai észlelések.

Ebben a fejezetben a vizgazdálkodási létesítmények tervezésével kapcsolatos árvizi vizsgálatokat tekintjük át. A létesítmények üzemét szolgáló árvizi tájékoztatásokkal és előrejelzésekkel a 16. fejezetben foglalkozunk.

12.1. Az árvizi viszonyok vizsgálata észlelési adatok alapján

Az árvizi viszonyok feltárásának elsődleges és ’’szabályos" (bár gyakorlatban meglehetősen ritka) esete, ha a vizsgálandó vízfolyáson, illetve szelvényben hosszú ideje folynak rendszeres hidrológiai észlelések. Az ilyen "teljes" észlelési sorok elemzésének tanulságait hasznosítjuk végső fokon az észlelési adatok részleges, vagy teljes hiánya esetében is.

Az előfordulható legnagyobb vízhozamok megállapitása

Az árvizi viszonyok vizsgálata során felmerülő első és legnehezebb kérdés: milyen magasra emelkedhet a folyó vízállása?

A válasz legegyszerűbb és leginkább nyilvánvaló módja annak a megállapitása, hogy meddig emelkedett a folyó vizszine az elmúlt években és évtizedekben. A vizsgálat időpontjában jellemzőnek (előfordulhatónak) minősített "eddig észlelt maximum" bizonyos - a létesítmény jelentőségéhez mért - biztonsági többlettel megemelt értékét vették hosszú időn át mértékadónak az ármentesi- tést szolgáló, vagy az elöntéstől védeni kivánt létesítmények tervezésében. Ennek az egyszerű megoldásnak két alapvető hiányossága van:

1. Az "eddigi maximum" nyilvánvalóan attól is függ, hogy milyen hosszú időre tekintenek vissza az észlelések, amelyekből megállapították;- 104 -