Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

A természet vízháztartása - 5. A víztömegek mozgása a Földfelszínen

Példa a karsztforrások vízhozama és a csapadék közötti kapcsolatra. /Vízrajzi Évkönyv. 1959» 246 lap/

A felszín alatti vizek mozgáséban a nehézségi erőn kívül általában a kapilláris erőknek és a hőmérsékleti hatásokból eredő páranyomás különbségeknek is számottevő a szerepe.

A talajban lévő víznek a felszíni és felszín alatti vízforgalomba való bekapcsolódása, vagy be nem kapcsolódása szempontjából fontos adat a talaj víztartalmának stabilitása. Ezt célszerűen annak a szívó erőnek a nagyságával lehet jellemezni, amely az egyes vizrészecskéknek a talajszemcséktől való eltávolításához szükséges. Az elmozdításhoz szükséges szivóerő vizoszlopmagasság- ra átszámított értéke a H kapilláris potenciál. Gyakorlati célokra a H érték helyett többnyire annak 10-es alapú logaritmusát szokták megadni /piF/. A kapilláris potenciál a talaj víztartalmának növekedésével az 5-5. ábra szerint csökken. Néhány százaléknyi víztartalom esetében a kapilláris potenciál - mint látható - több száz, sőt több ezer méternyi vizoszlopmagassággal felérő erő, de a víztartalom növekedésével igen gyorsan csökken és talajfajtánként is tág határok között változik.

A fedőrétegben lévő viz mozgásjelenségeit a kapilláris potenciál és a külső erők egyensúlyi helyzetének alakulása szabályozza. A talajszemcsék közötti vizet elmozdítani törekvő külső erők közül a légtér párafelvevőképességének, a növényi gyökérzet nedvszívó erejének és a gravitációs erőnek van elsősorban gyakorlati jelentősége.- 67 -