Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
A természet vízháztartása - 3. A párolgás
képletet vezette le, ahol N a telítési hiány a folyadékot környező gáztérben, B a folyadék felszínére ható gáznyomás, C a gáztér páravezetőképességétől és a folyadék hővezetőképességétől függő állandó. Ha a fenti képletet hidrológiai szempontból értelmezzük, a folyadék felszínére ható B gáznyomást (a légnyomást) gyakorlati szempontból állandónak vehetjük, mert területi és időbeli változása a párolgásmérés pontosságához és a számbavétel egyéb hibaforrásaihoz viszonyítva elhanyagolható. A légnyomás átlagértéke tehát bevonható a C állandóba. Állandónak vehető a viz hővezetőképessége is. A levegő páravezetőképességét a gyakorlati számításokban a szélsebességgel jellemzik. A viz fizikai tulajdonságai {sűrűség, hővezetőképesség, párolgási hő) kis mértékben a viz minősége (sótartalma és hordalékossága) szerint is változnak. A természetes vizek párolgási viszonyaiban ennek hatása gyakorlatilag figyelmen kivül hagyható (1 %-ot sem ér el) . [2, 92. lap]. A hó- és jégfelületek nagyobb párolgási hőjük miatt (680 Kal/g) egyébként azonos körülmények között némileg kevesebbet párologtatnak, mint a vízfelületek. 3.2 A szárazföldi területek párolgása A vízfelületek párolgásában a halmazállapot-változás meglehetősen vékony felszíni rétegre korlátozódik. A szárazföldi területek párolgásában közvetlenül részt vesz a gyökérzettel átszőtt illetve az időjárás hatásának kitett teljes fedőréteg, amelynek vastagsága általában néhány méter, de kivételesen 15 - 20 m-t is meghaladhat. A tala.iviz felszínéről, vagy a háromfázisú (talaj + viz + le vegő) fedőréteg vízkészletéből elpárolgott vizmolekulák egy része a felső talajrétegen való áthaladás közben ismételten kicsapódik és csak viszonylag kis hányaduk jut el közvetlenül a légtérbe. A fák és a növények leveleik gázcsere-nyílásain, a sztornókon keresztül párologtatják el a növényi sejtek nedvszívó ereje és a gyökérnyomás által a talajból átvett és odaszállított vizet.- 38 -
