Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
A természet vízháztartása - 3. A párolgás
A talaj párolgása és a növényzet párologtatása a vizpótlás mértékének,- a csapadékviszonyoknak is függvénye. Tartós szárazságok idején a tényleges elpárolgás csak kisebb-nagyobb hányada az időjárási viszonyok megszabta! párologtató képességnek (potenciális evapotranszspiráció, lehetséges párolgás) . A talaj párolgása A talaj párolgása a vízfelületekénél sokkalta bonyolultabb folyamat. A felszínhez közeli légrétegek párafelvevő képességét megszabó időjárási tényezőkön kivül döntő szerepük van benne a talaj viz- és hőhéztartási viszonyainak is. Az utóbbiak talajfajtánként igen jelentékenyen változnak. A kavicsos és durva szemcséjű homokos talajok a csapadékvizet könnyen befogadják, de keveset tudnak belőle tartósan tároz- ni. A páraéhes levegő is viszonylag könnyen utat talál belsejükbe, ezért, amig vízkészletük tart, bőven és egyenletesen párologtatnak. Az időjárási hatásoknak kitett felső réteg vízkészletének elapadásával a párolgás hirtelen lecsökken és rövidesen gyakorlatilag teljesen meg is szűnik (lásd a 3-3. ábra 1. jelű görbéjét). 3-3* ábra A szemszerkezet hatása a talajok párolgási viszonyaira [7, 50. lap]. A finom homok és az iszapos talajok csapadékos időszakokban igen nagy vízmennyiségeket tudnak elraktározni és párolgásuk- 39 -
