Szesztay Károly: Hidrológia I. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

Hidrológiai észlelések és feldolgozásuk - 8. Észlelések a vízfolyásokon és állóvízeken

A jégtakaró alatt lefolyó vízhozamokat csak akkor lehet meg­bízható módon nyilvántartani, ha minden télen legalább egy-két esetben vlzhozamméréet végeznek [109] [llO], A méréshez a kijelölt függélyek helyén léket vágnak a 1 jégen [ill]. Nagy gondot kell for­dítani a műszer időnkénti felmelegítésére, különben a műszerre fa­gyó jégkéreg a vitorla szabad forgását gátolja [26], Jégzajlás idején természetesen vizhozammérést nem lehet végezni, mert a táb­lák a műszert ós a rudazatot összetörnék. Minthogy az álló jégtakaró időszakában csaknem kivétel nél­kül tartós kisvizek alakulnak ki /a fagy miatt többnyire az egész vízgyűjtőterületen szünetel a felszíni lefolyás/, az évi lefolyás meghatározásában, vagy hosszabb időszakok adatainak statisztikai feldolgozásában általában nem okoz jelentékeny hibát ha ilyenkor - mérési adatok hiányában - a jégmentes időszakra vonatkozó viz- hozamgörbének megfelelő értékek 15 - 25 %-os csökkenésével számo­lunk. A vizhozammérés egyéb módszerei Sziklás medrü hegyvidéki kisvízfolyásokon, ahol a forgómü- ves sebességmérővel nem lehet mérni, illetve a szelvényterületeket és a középsebességeket nem lehet egyértelműen meghatározni, több­nyire jelzőoldat /só- vagy festékoldat/ alkalmazásával mérik meg a vízhozamot. Ez a mérési mód azon alapszik, hogy a vízfolyásba adagolt s^ töménységű jelzőoldat a turbulens keveredés folytén viszonylag igen hamar a teljes keresztszelvényben egyenletesen elkeveredik, vagyis valamely lejjebb levő szelvényben észlelt s^ töménységből számítható a vízhozam. Egészen kis vízhozamok és viszonylag nagy mennyiségű jelzőoldat esetén a számításnál a jelzőoldat £ hozamát is fi­gyelembe kell venni1 /8-11/ 1 /8-12/- 191 -

Next

/
Thumbnails
Contents