Szerényi Imre (szerk.): Szemelvények a magyar öntözés történetéből (Források a vízügy múltjából 6. Budapest, 1988)

II. Dokumentumok a magyar öntözés történetéből

mellékfolyóinak mély medrei /amelyeknek a vízszine aszályok idején 5-7 m mélyen van a környező talajszint alatt/ éppen sivataggá tennék a folyómedrek környékét. Ez a feltevés pedig teljesen ellenkezik a tapasztalattal. A legmélyebb vasúti bevágások és mély völgyek vagy vízmosások sem szárítják ki a környező vidéket. Száraz időszakokban a belvízcsatornák néha éveken át szárazon állnak és így amúgy sem vezethetnek el vizet. Nedvesebb években viszont még több és még tökéletesebben működő kanálist követelnek a vetéseik felett stagnáló belvizek elvezetésére. A 100.000 holdnyi borsodi nyílt ártér - ahol még semmiféle vizimunkálat, sem ármentesítés, sem belvízrendezés nem történt - éppen úgy szenved az aszálytól, mint az Alföldnek bármelyik ármentesített és belvízrendezéssel ellátott része. A meteorológiai adatok szerint az Alföld klímája a vizimunkálatok végrehajtása óta nem változott. Nagy vízfelületek nem tudják a klímát megjavítani, pl. a legnagyobb párolgó vízfelület, a tenger közepén is vannak szigetek, ahol egész nyáron át nem esik az eső, sőt még harmat sem képződik. A csapadék járását és mennyiségét egészen más tényezők: a szelek iránya, a helyek alakulása stb. szabják meg. A vizitársulatok adatai szerint a szikesek területe nem növekedett, hanem közel 80.000 holddal fogyott az ármentesítések és belvízrendezések végrehajtása óta. Egészen más tényezők azok, amelyek az öntözések nagyobb arányú fejlesztésének kérdését aktuálissá teszik. A múltban, Nagymagyarország területén, a népesség számához képest aránylag bőven állott rendelkezésre a föld. Ezért legintenzívebb gazdálkodási mód: az öntözés, csak kivételesen kedvező körülmények között vált indokolttá. Ez volt az oka annak is, hogy a háború előtti időkben az öntözésnek főképpen az extenzív módja: leginkább a rétöntözések terjedtek el; intenzív /szántóföldi, konyhakertészeti/ öntözőkultúra csak kevés helyen fejlődött ki. Ha az Alföld klímája nem is ideális, de azért a legrosszabb, nem "aridus"; a májusi esők, amelyek a gabonatermelést '